El?re is elnézést kérek a terjeng?sségért, sajnos így jobban megy a diskurzus a problémáimról - másfel?l talán az is segíthet, ha lepötyögöm Önnek ide. El?re is köszönöm válaszát!
27 éves n? vagyok, gyerekkorom viszonylag a maga puritán módján boldog volt, látszólag kemény apa - karakán, csupaszív anya, tinédzserkoromban elkerültem a családból állami gondozásba, végtermékeként annak, hogy elkerültem az iskolát. Nem voltam hülye gyerek (Freudot ajánlott az akkori osztályf?nököm hobbi-olvasásra), csak szimplán intuitíve cselekedtem és mentem az orrom után, ezt akkoriban úgy éltem meg, hogy valószín?leg nem kellek senkinek, erre rátett egy er?s önképzavar, amit a plusz kilók okoztak ekkor.
Visszakerültem a családba, "természetesen" egyre deviánsabbá váltam, figyelemfelkeltésb?l drogot használtam és falcoltam, innen egyenes út vezetett a gyermek pszichiátriára, ahol negyedévente vendég voltam. Lényegében egy gyógyszertárat végigkísérleteztek rajtam, de csak egyre lentebb és lentebb jutottam a lejt?n, majd egy nap a Depakine Chrono folytonos szedése után az az érzetem támadt, hogy ez nem én vagyok, így ezen pirulával együtt és a többivel leraktam a gyógyszereket, a pszichológusomat pedig akkor hagytam el, amikor egy súlyos krízishelyzettel nem tudott mit kezdeni, amir?l nem szívesen beszélek. Aztán lett munkám, olyan, amilyet szerettem volna - nyolc általánost végeztem, így tehát büszke voltam magamra és foggal-körömmel kapaszkodtam ebbe az egyetlen biztonságérzetet nyújtó pillérbe.
2015-ben édesanyámat mellrákkal diagnosztizálták, a mellét levették, majd mindezt kemoterápia követte, édesapámmal ápoltuk. A bátyám ekkor nem lakott itthon, sajnos észre sem vettem, de az akkor 60 éves édesapámat olyannyira megviselték a történtek (így utólag visszatekintve), hogy 2017 tavaszán infarktust kapott és meghalt. Azon a héten rengeteget voltunk együtt, és egyáltalán nem számítottam rá, hogy elveszi t?lem a kaszás... ahogyan anyukám sem, aki ekkor kórházba került magas vérnyomással. Ezek után egyfolytában baj volt a szívével, fél év múlva pedig csontrákot diagnosztizáltak Nála, csigolyái összeroppantak. Kecskeméten nem kezelték megfelel?en, Szolnokra vittem, kés?bb Pestre...sajnos sehol sem akartak igazán segíteni, még a teljes fizetésemért cserébe sem, szóval felmondtam a munkahelyemen, a bátyám hazaköltözött, lényegében az ? fizetéséb?l és édesanyám nyugdíjából éltünk. Fél év alatt anyukám rengeteget szenvedett, a hospice n?vér csak rontott az állapotán, nem segítettek az itthoni kezelésében, én adtam be neki az injekciót, én etettem, de az utolsó egy hétben már enni is képtelen volt, és bár tudom, hogy rengeteget szenvedett, nekünk ezt sohasem mondta, a morfium hatására sokszor próbált felkelni az ágyából, persze nem tudott, de volt, hogy olyan testhelyzetekben találtam rá, ami... de nem is sanyargatnám tovább a szívét az én nyomorúságommal...
Amióta elment anyukám, nem találok örömet az életemben, vissza-visszatérnek az emlékek, rosszul alszom, sokszor arra ébredek éjszaka, hogy izzadok és szapora a pulzusom, ja persze alkoholista is vagyok, gyógyszereket nem szeretnék szedni, így napi 4-5 sörrel próbálom
megnyugtatni magam. Párkapcsolatom nincs, bár jelentkez?k akadnak, de hidegnek tartanak érzelmileg, nem igazán tudok bízni már emberekben. Szeretnék ezen is változtatni, de nem igazán megy. Munkám azóta sincs, ami valószín?leg szintén a bizalmatlanságomból ered.
A kérdésem az lenne, hogy mit tanácsol, kihez, hova kellene mennem? Egyáltalán van erre bevett módszer, ami vagy aki segíthet a feldolgozásban?
