Nem köt?dik normálisan hozzám?

Van egy 16 hónapos kislányom. Születése óta nagyon nyugodt baba, nem sokat sírt, jó alvó volt és még most is az. Mikor megszületett, kezdetekt?l fogva sokan jártak át hozzánk a családból, f?leg az anyósomék, akkor is, mikor pihenni szerettem volna. Úgy éreztem, nem hagynak összeszokni a kislányommal. Anyatejes baba, még most is szopizik néha. A férjem külföldön dolgozik kezdetekt?l, én pedig kettesben vagyok itthon a lányommal, vagy elmegyünk a nagyszuleimhez egy-két hétre. Ott is egész nap vele vagyok, de egész nap szinte oda sem jön hozzám, mindig mással szeretne játszani. Mikor otthon vagyunk, egy héten többször átjönnek az anyósomék hozzá. Néha szoktak is rá vigyázni pár órára, ha dolgom van. Iskolába is jártam pár hónapot, 9 hónapos korától 1 éves koráig, ami heti 2 napot vett igénybe. Akkor vagy az anyósomék vagy az én nagyszüleim vagy anyukám vigyázott rá.
Az lenne a kérdésem, hogy a kislányom, mikor eljönnek hozzá az anyósomék, és látja, hogy mennek haza, nagyon keserves sírásba kezd, alig lehet megnyugtatni. Tegnap el?ször látta a szomszéd kislányt, aki átjött 2 órára játszani hozzá, és mikor ment el, akkor is ugyanígy sírt. Ha én megyek el, nem is érdekli, ha megjövök, 10 alkalomból egyszer vagy kétszer örül meg nekem. Ha az anyósomék hozzák vissza maguktól, bejön a lakásba, nem is érdekli, hogy újra lát engem, inkább azzal foglalkozik, hogy ne hagyják itt ?t.
Miért csinálja ezt? Nem köt?dik normálisan hozzám? Mit rontottam el? Mikor itthon vagyunk kettesben vagy a nagyszüleimmel, mindig próbálok nagyon sokat játszani vele, szeretgetni, amit csak lehet. Lehet, hogy ez kevés vagy rosszul csinálom?

Kedves Krisztina!

Sokszor elhangzik a kérdések között, hogy vajon jól csinálja-e, vajon elég-e, amit ad gyermekének. Ezt a kételyt kell el?ször megismernie önmagában, hogy elhiggye, elég az, amit tesz. A gyermeke számára Ön az els?dleges gondozó, akihez már a várandósság alatt kapcsolódott. A köt?dés mindenféleképpen kialalkul, maximum azzal lehet dolgozni, hogy jól, kiegyensúlyozottan, biztonságosan, er?sen alakuljon. Ehhez arra van szükség, hogy a gyermek testi és érzelmi szükségleteire válaszkészen reagáljon. Amennyire a leírásából kiderült, törekszik arra, hogy gyermekével legyen, hogy testi kontaktusuk legyen, hogy megnyugtassa, mikor szomorú. Ha kételyei lennének, hogy vajon ez elég-e, akkor figyelje meg egy kis ideig, hogy amikor együtt vannak, akkor gyermeke esetleg más reakcióra vágyik-e, mint amit megkap Önt?l. Ha megijedt, fáradt, fél, vagy bármi negatív érzése van, akkor azt ki felé fejezi ki, mennyire tud rá válaszolni az ? igényeinek megfelel?en. 

Kislánya 16 hónaposan abban az életkorban van, amikor már elkezd?dik az önállósodás egy kezdeti formája: elkezdi gyakorolni, hogy milyen távolra mehet, mit tehet meg anya nálkül. Így ilyenkor sokkal nyitottabb más feln?ttekre vagy gyerekekre. A lelkesedése, öröme err?l szólhat. Az Ön jelenléte a biztonság, az “alap”, aminek nem különösebben kell örülni, hiszen “van”. Ez nem azt jelenti, hogy nem köt?dne, hanem hogy az Ön jelenlétét és az Ön által teremtett biztonságot veszi egyértelm?nek. Ez jó!

Ennek ellenére, ha úgy gondolja, hogy sok az, amit a nagyszül?kkel tölt, ha ez elbizonytalanítja Önt, akkor keresse meg, keressék meg azt az egyensúlyt, amiben megmaradhat úgy a nagyszül?i kapcsolat, hogy nem bizonytalanítja el az anya-gyerek kapcsolatot. Amíg felüdülésnek, pihenésnek tudja felfogni a külön töltött id?t, amíg gyermeke szocializációja színesedik a több személlyel való kapcsolattartásból, addig valószín?leg egészségesen alakul ez az egyensúly. Az Önben rejl? bizonytalanság er?södése esetén érdemes körüljárni, hogy mit?l is tart, mi nincsen harmóniában a családban, a családi rendszerben. 

Gyermek sírásáról még egy gondolat: ezzel az aktuális érzését fejezi ki: valami miatt szomorú, valamit nem szeretne. Segítse ebben gyermekét, hogy megértse saját érzelmeit: jó volt a nagyszül?kkel lenni, rossz elválni, így természetes a sírás, és szabad is sírni. Fejl?dik ezzel az érzelemkifejezése, érzelmi intelligenciája. Máris pozitívabban hangzik a helyzet, nem pedig valamiféle versengés a gyermek szeretetéért.

Üdvözlettel

Standovár Sára