Nem megy a barátkozás

Tiszteletem! Nos, én egy 15 éves kollégiumban lakó kilencedikes lány vagyok. Igazából nem tudom,  hogy bennem van-e a hiba vagy a lakótársaimban. A gond: nem megy a barátkozás. Sajnos 4 lánnyal vagyok egy szobában és 2-2 már ismeri egymást, mert ugyanonnan jöttek. Vagyis már van kivel legyenek.  Nincsenek egyedül, csak mindig én. A családtagjaim is azt mondták, hogy beszélgessek velük, akár bármir?l  (pl. Fessük ki egymás körmét). Igazából én sosem voltam az a nagy barátkozós, de a kis iskolaban voltak barátaim és szerettek. Így visszagondolva bátor voltam. De aztán a nagy iskolában borzalmas volt. Az egyik tanár lánya nagyon (talán) irigy volt rám (csak nem tudom, mire), és szó szerint tönkretette azt a négy évet, mivel az önbizalmam kb.még mindig a nulláán van, pedig tudom, hogy ez nem én vagyok. Az otthoni és a koleszos énemet össze  sem lehet hasonlítani. Ez így nagyon rossz.
Alapból nem vagyok mosolygós, ezért ha rámnéz valaki, azt hiszi, hogy mindig rossz kedvem van, pedig nem. Ráadásul úgy érzem,  hogy nem kedvelnek annyira, mint a többieket  (2 szobatársam). Pl. ha másra néznek, egyb?l mosolyognak, ha rám, már nem. Ez olyan bután hangzik, de átélve nem valami kellemes érzés... pedig nagyon kedves vagyok, de mindig én kezdeményezzek beszélgetést? ?k minden butaságon nevetnek, én nem. Csak színlelem. Próbálok ezen változtatni csak ,,bevágódni" náluk de úgy érzem, értelmetlen, mert rám nincs szükségük. Valami tanács?  (bocsánat a hosszú szövegért)

Kedves Kollégista Lány!

Nagyon nehéz, amikor új környezetbe kerülünk, ráadásul úgy, hogy a többiek már ismerik egymást. De a helyzet nem reménytelen, s?t! A tapasztalat azt mutatja, hogy a barátságok folyamatosan alakulnak, és elképzelhet?, hogy a 2-2 leosztás id?vel átalakul, és Önnek is lesz benne helye. Azonban ez nem automatikus. Fontos, hogy Ön hogy reagál, hogy áll a többi lányhoz. F? kérdés, hogy mi a célja a lányokkal? Barátn?t szeretne? Vagy hogy legyen kihez szólni? Céljának megfelel?en érdemes kezdeményezni. Egyetértek a környezetével abban, hogy bármilyen apróság megteszi kezdetben, hogy elinduljon a beszélgetés. Id?vel egyre komolyabb dolgokról is lehet társalogni, de az elején felszínesebb témák is tökéletesen megteszik. Gyakoroljon! Figyelje meg, hogyan reagálnak a többiek a kezdeményezésére. Ha kell, változtasson kicsit. Lehet, hogy ehhez valamennyit Önnek is változnia kell, de ez nem feltétlenül baj. Lehet, hogy nem tartja magát mosolygósnak, de ki lehet próbálni, hogy mi történik, ha többet mosolyog. Amikor elkezdenek jönni a pozitív visszajelzések, az önbizalma is n?ni fog.

Kiemelném, hogy csak olyat érdemes kipróbálni, ami Önnek elfogadható, de egy kicsit több mosoly és kezdeményezés nem t?nik nagy áldozatnak. És azt se felejtsük el, hogy nemcsak szobatársak vannak a kollégiumban.
Id?vel kiderülhet, hogy nem is annyira mások a többiek,és még könnyebb lesz velük barátkozni.

Sok sikert kívánok,

Kovács Réka