8 éve vagyunk együtt a barátn?mmel, ? 29, én 27 éves vagyok. Sajnos az utóbbi 2-3 évben nem volt felh?tlen a kapcsolatunk, de jól megvoltunk - nagy szerelem, igazi lelki társak vagyunk, nem tudnám elképzelni, hogy mástól legyen gyerekem, vagy mással legyek együtt, és tudom, hogy ? is így érez. Sajnos nem mondtam neki elégszer, hogy szeretem, mint a testvérek, úgy éltünk egymás mellett az elmúlt pár évben. A kapcsolatunk elején meghízott, amit sérelmeztem, de soha nem volt elég kitartó, hogy lefogyjon, és szerettem volna, ha kicsit önállóbb lenne, hogy vezetne autót, mert ha kés?bb gyerek lesz, akkor nem leszek mindig ott, hogy fuvarozzam, vagy ha bármi baj történne a gyerekkel, ? is be tudjon ülni a kocsiba és orvoshoz vinni esetleg. Sajnos ezek a sérelmek f?leg akkor jöttek el? bel?lem, ha nagyon részeg voltam. Soha nem bántottam fizikailag, nem is tudnám, lelki sérelmek voltak ezek neki. Nem s?r?n fordultak el?, de ebben a 3 évben évente legalább háromszor biztos.
Az utóbbi fél évben többször mondta, hogy legyen szünet a kapcsolatunkban, de én nem szerettem volna, végül 3 hónapja beleegyeztem, mert nem akartam, hogy esetleg kés?bb ebb?l szakítás legyen. Miután megbeszéltük, még egy hónapot együtt voltunk, de már ki volt t?zve a dátum, mikor hazaköltözik. Nem volt semmi sért?döttség kett?nkben ez alatt az egy hónap alatt sem, jól kezeltük. Megbeszéltük, hogy a nyarat külön töltjük, de egyikünk sem akar kilépni a kapcsolatból, mert egymás nélkül, vagy mással nem tudnánk elképzelni a jöv?t, esetleg
mástól gyereket. Miután elköltözött - bár azt hittem, én jobban fogom viselni, majd csajozok meg bulizok, és ? lesz, aki rosszabbul viseli, de ez pont fordítva lett, - szörny? két hét követte, amikor elment, egyedül voltam a házunkban, és azóta sem sokkal jobb, így két hónap után. Sokszor írogattam neki, hogy vissza szeretném kapni, hogy megváltoztam - ezt valóban úgy érzem. Romantikus ajándékokat küldtem neki, de nem hagyott fel a szünettel. ? most jól érzi magát egyedül, mindig ezt mondja, de nem pasizni akar, és tudja, hogy újra össze fogunk jönni, csak egyszer?en jó érzés, hogy tud magával foglalkozni, ruhákat venni, fogyózni stb. Megbeszéltük, hogy mi az, amiben változnunk kell, és azokat elég szépen hozza, mint például hogy lefogyjon. Én is sok mindenben változtam, amik a kritériumok voltak, és ezt ? is látja.
Két hete rájöttem, hogy nem jó, ha zaklatom, talán azért sem hiányzom neki, mert nem is hagytam id?t, hogy hiányozzak. Most csak várok, hogy ? kezdeményezzen. Sajnos egy a baráti körünk, emiatt néha találkozunk, ilyenkor nem nagyon tudok mit kezdeni a helyzettel, de ezt is próbálom a minimumra szorítani.
Az a kérdésem, hogy vajon miért érzi jól magát egyedül, és persze fura kérdés, de meddig? Ami a legrosszabb, ha megkérdezem, azt mondja, nem tudja, hogy meddig fogja jól érezni magát még így, és ez a bizonytalanság a legrosszabb, hogy vajon vissza fog még jönni, bár ? mindig azt mondja, hogy nem akar mást rajtam kívül. Úgy érzi, hogy ha újra összejövünk, a következ? lépés a gyerek lesz, mert idén már 29 éves lesz - de fél, hogy mi van, ha újra megromlik a kapcsolatunk. Mindig esküv?ellenes voltam a rossz házasságok miatt, a válások miatt, de most egyel?re nem vágynék semmi másra, ha visszajönne, ha id?vel bizonyítani tudnék neki, és újra boldog lenne mellettem, egyb?l megkérném a kezét és el is venném, de ezt nem is merem neki mondani, mert a gyerek miatt is egyel?re nyomást érez a mellkasában, és még nem érzi készen magát erre.
Ez most így nagyon rossz! El?re is köszönöm, ha bármi jó tanáccsal vagy segítséggel tudna szolgálni!
