Van egy hároméves kisfiam, vele kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni. Egy nyugodt, kedves, kiegyensúlyozott kisfiúról van szó, aki viszont nem szereti az idegeneket. Nehezen tudjuk elvinni idegen helyre (Gyerekklub, tánc stb). F?leg, ha gyerekekkel kell találkoznia, nagyon megijed. Próbáltam er?ltetni, elvittem így egyszer-kétszer gyerektársaságba. Úgy t?nt, hogy jól érzi magát, azt mondta, hogy majd még jöjjünk, de legközelebb, amikor vinni akartam, megint csak sírt és ellenkezett. Az unokatestvérével ill. egyik barátn?jével, aki nagyon szimpatikus neki, mindig szivesen találkozik, habár velük is néha elbizonytalanodik és általában azt kéri, hogy ?k jöjjenek hozzánk s ne mi menjünk hozzájuk. Nem tudom, hogy hogy kezeljem a helyzetet. Egyrészt megértem (én is nagyon félénk voltam), másrészt hamarosan kénytelen lesz kirepülni a világba (?szt?l ovi, bölcsibe nem jár). Ugyanakkor én is annak idején sok mindenr?l lemaradtam (amit utólag bánok), mert féltem és még többr?l lemaradtam volna, ha a szüleim nem er?ltetik (amiért hálás vagyok nekik). Azt sem szeretném, ha a saját élményeim befolyásolnának az ? nevelésében, de sokszor nem tudom, mi a helyes. Hogy kell bánni egy ilyen gyerekkel? (az érzéseit is nehezen mutatja ki - ha örvend, csak ökölbe szorítja a kezét s enyhén elmosolyodik, ha nem akar valamit, csak csendesen sír, még soha nem hisztizett, csapkodott stb.) Nagyon hálás lennék, ha pár tanácsot tudnának adni. El?re is köszönöm.
Krisztina
UI: családon kívülieknek, szó nélkül engedelmeskedik (pl orvosnál ? a mintagyerek, habár sokszor látom a szemén, hogy mindjárt elsírja magát, de teszi, amit mondanak neki)
