Nem tud túllépni az exén

Párommal másfél éve vagyunk együtt. Kb. fél éve a kapcsolatunkban kezdtek el?jönni a problémák, ami miatt mára oda jutottunk, hogy két hete hazaköltözött. Azóta kerüli a velem való találkozást, id?t kért.
Az elején minden szép és jó volt. Viszont gyakran mesélt az exér?l, amit én el?ször a maximális bizalom jelének vettem, de kés?bb elkezdett zavarni, és ezt meg is mondtam neki. Onnantól kezdve nem beszélt
róla, viszont az általa elmondott információmorzsákból és kés?bb egy ártatlannak t?n? telefonbeszélgetésb?l kiderült számomra az, hogy még mindig rendszeresen (havi, heti, néha napi szinten e-mailben illetve telefonon) tartja vele a kapcsolatot. Amikor erre rákérdeztem, tagadta. Mondtam neki, hogy ezzel semmi baj, ha a barátság megmaradt, elfogadom, csak szeretnék róla tudni (elvégre én is jó barátságban maradtam az exeimmel, csak nem tartom velük a kapcsolatot heti szinten). ? azt mondta, hogy csak azért tarja vele a kapcsolatot, hogy ha netalántán ismét létszámleépítés címén megsz?nik a munkája, legyen meg a munkakapcsolat, hátha a csaj cégénél épp akkor keresnek embert. Ez szerintem enyhén szólva baromság...
A párommal a munkahelyemen ismerkedtünk meg, újként érkezett hozzánk. Az exének szinte rögtön megadta a benti email és telefon elérhet?ségét. Többször kezdeményezte ? a levélváltásokat és
beszélgetéseket, amik egyáltalán nem a munkahellyel voltak kapcsolatosak, hanem érdekl?dések voltak az ex hogylétér?l, mindennapjairól, stb... Amikor megpróbáltam vele err?l beszélni, hogy ez így elég furcsa, de tényleg nem baj, ha barátok, csak mondja meg, mindig veszekedés lett a vége.
Már egy jó féléve együtt éltünk (az én lakásomban), amikor egy alkalommal elmentünk hozzá, hogy megnézzük, minden rendben van-e a lakással. A páromnak rengeteg jó könyve van, a kezem ügyébe akadt egy, ami felkeltette az érdekl?désemet és kölcsön akartam t?le kérni. Mondta, hogy persze, elvihetem, de nagyon vigyázzak rá, mert nem az övé (hanem az exé). Más alkalommal csak böngésztem a könyvespolcon, belelapoztam egy könyvbe - ebben volt egy cetli, semmi komoly, de ebb?l szintén kiderült, hogy az az ex könyve. Több mint 6 éve szakítottak. Akkor miért ?rizgeti még? Pláne, ha tartják a kapcsolatot, miért nem adta neki vissza? Merthogy nem most kapta ?ket kölcsön, hanem akkor, amikor még együtt voltak...
Egyre jobban elbizonytalanodtam ezek után, és miután többször próbáltam vele err?l beszélni és mindig csak hárított illetve rögtön támadott, szépen kezdtem elveszíteni az önbizalmamat. Egyre jobban zavart a dolog, f?ként azért is, mert egy ideje nincs semmilyen közös programunk. A párom eljár hetente-kéthetente társastáncolni, ez ?t mindig feltölti. Hiába kértem, ajánlottam közös programot, beszéltünk róla sokszor,
mégsem. Mindig a napi "mókuskerék" a válasz, meg hogy ehhez ketten kellünk. De ha megbeszéljük, hogy elmegyünk sétálni, vagy táncoljunk otthon, nem is kell kimozdulni sem, akkori sem történik semmi. El?jött
nálam a "zöldszem?". Pedig nem csalt meg és mégis. Egyre többet vitáztunk, veszekedtünk emiatt. Id?közben terhes lettem, de még ez sem mozdította ?t meg a velem való közös programra.
Szeretném kérni a véleményét, hogy én fújom fel a dolgokat, vagy a párom tényleg nem tudta még lezárni és elengedni a múltját?
Köszönöm, Anna

Kedves Anna!

Úgy gondolom, nem kell különösebb szaktudás ahhoz, hogy a levele végén feltett kérdésére határozott választ tudjak adni: teljesen egyértelm?, hogy a párja még nem tudott túllépni az el?z? kapcsolatán. Még pontosabban: nem hajlandó elengedni. Erre kiváló példa az, amit a könyvekkel kapcsolatban leírt. Ha egy szakítás után arra törekszünk, hogy az érzelmi szálakat elvarrjuk, és képesek legyünk a lezárásra, akkor megszabadulunk minden olyan (f?ként tárgyi) emlékt?l, ami az egykori társhoz köt. Ha ezt nem tesszük meg, akkor szándékosan ?rizzük az emléket, s ezáltal a hozzá f?z?d? érzelmeket.

Párja viselkedése patológiás gyászfolyamatnak feleltethet? meg. Ennek megnyilvánulási formái: a köt?dés túlzottan hosszú ideig való fenntartása, a korábbi társ esetleges idealizálása, a közös kommunikációtól, programok lehet?ségét?l való elfordulás.

Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de a közös gyermek vállalása ezt a helyzetet nem tudja és nem is fogja feloldani. Párjának el kell ismernie, hogy megrekedt a szakítást követ? egyik fázisban, és segítségre lesz szüksége ahhoz, hogy ebb?l ki tudjon törni. Erre az egyéni és párterápiás konzultáció is megoldást kínálhat.

Üdvözlettel:
Herceg Attila