Nem tudok megmaradni egy munkahelyen sem

2011 után kezd?dött, el?tte nem volt ilyen a helyzet. Úgy kezd?dött ez a történet nálam, hogy dolgoztam egy nagy áruházban, ott a f?nök teljesen kikészített, folyamatosan táppénzen voltam, ugyanígy a volt kollégák is (volt, aki 4 nap után lelépett, mert nem bírta a f?nök terrorizáló stílusát elviselni). Végül felmondtam, azóta nem tudok semmilyen helyen megmaradni. Ha olyan történik, ami számomra sért?, vagy megaláznak, vagy nem a megállapodásnak megfelel?en kell dolgoznom, olyan is sokszor volt, hogy rosszul lettem, miel?tt elindultam, a wc-r?l felállni nem tudtam. Amikor szabadnapos voltam vagy kiléptem onnan, megsz?ntek ezek a tünetek. Ha nem annyit akar fizetni, vagy a próbamunkát nem akarják kifizetni vagy más meglepetés bukkan fel, vagy konfliktus van, egyb?l felmondok, mert nincs maradásom. Újabban a keszty?t is felvettem és próbáltam nem foglalkozni ezekkel a dolgokkal, de akkor még rosszabb lett a helyzet.
Közösségbe sajnos nem tudok beilleszkedni, én nem szeretem, ha be akarnak csapni, ha meg szólok, kitesznek. Sok helyen megfordultam, ahol még jól is éreztem magam, szerettem bejárni - oda nem kellettem hosszú távra. Voltam ételfutár, csomagoló, diszpécser, raktáros, webshopban termékellen?r. Sajnos a legtöbb gond a hölgykollégákkal van. Külföldön is dolgoztam, ott ilyen körülmények nem merültek fel. Érzem, hogy ez egyre rosszabb. Munkámra panasz sehol sem volt, azt nem tudjak megérteni, hogy nem tudok nyelni, van, ahonnan még a mai napig is keresnek, de ha már a cég reklámját, nevét meghallom, elkap a rosszullét. Mit tud tanácsolni? Mert ez így nem állapot. A pénz kellene, de ez így nem állapot.

Kedves Nikolett!

10 éve nem tud megmaradni egy munkahelyen sem. Levele szerint külföldön nem jelentkeztek a hazaihoz hasonló, a megállapodás be nem tartásából származó konfliktusok. Ennek ellenére ott sem maradt meg hosszabban. Problémái vannak a beilleszkedéssel, a n?kkel, a n?i kollégákkal való kapcsolattal. Egy munkahelyen, ami viszonylag zárt közösség, a n?k általában versenyeznek egymással. A harc a jobb pozícióért, a f?nök kegyeiért, a többiek figyelméért, a közösségben való jobb helyzetért folyik. Ebben a harcban a versenyz?k nem nagyon válogatnak az eszközökben, simán belefér az ellenfelek kiborítása, megalázása stb. Az egész életünk egy verseny a társadalomban elfoglalt helyért, a javakért, a jó társért stb. Ebben az általános harcban egy kis szelet a munkahelyi verseny, de ugyanúgy meg kell felelni, mint az életért folytatott harcban. Ha alulmarad, akkor nem jut megélhetés, pár és semmi.

Úgy t?nik, hogy ezek a kihívások megijesztik, félelmet keltenek Önben, emiatt eleve vesztesként indul harcba, ami – mint egy önbeteljesít? jóslat – be is jön, és a próbálkozásai rendre kudarccal végz?dnek. Jó, hogy felismerte, hogy segítségre van szüksége. Javaslom, hogy forduljon pszichológushoz. Addig, amíg jobban megérti kudarcainak okát, érdemes lenne online munkákban gondolkodni, hogy amíg ilyen védtelen, addig ne kezdhessék ki a kollégák. Szakembert a MIPSZI oldalain is találhat.

üdvözlettel

bárdos kata