29 éves n? vagyok, irodai alkalmazott. Nagyon szeretem a pszichológiai témájú könyveket, el?adásokat, de a saját problémámra mégsem tudom a megoldást. A problémám az, hogy nem tudok párkapcsolatot kialakítani. Eddigi életem során 2 kapcsolatom volt, az egyik 4 évig tartott, a második csak két hónapig. Egyszer? családból származom, nem sokat beszélgettünk otthon az érzelmekr?l, vagy ha felmerült a párkapcsolat, mint téma, akkor is f?ként az volt a vélemény, hogy annyira nem kell nagyon válogatni, a szüleim is gyorsan megtalálták egymást 20 évesen. Hozzáteszem, a szüleim 30 éve házasok, jól megvannak, sokat beszélgetnek az érzelmekr?l is akár, de én úgy érzem, ez velem és az öcsemmel nem volt túl gyakori soha.
Nagyon szeretem a családomat és tiszteletben tartom minden tagja által választott életformát. Azonban belecsöppentem a nagyvárosi életbe, a sok tanult és okos ember közé, és imádom ezt a felvilágosult és dinamikus életmódot. Gyakran eljárok szórakozni a munkatarsaimmal és/vagy barátaimmal, edz?terembe, nyelvtanfolyamra stb., nem tartom magam zárkózott embernek, a barátaim életvidám, vicces lánynak tartanak (szokták mondani). Azonban azt vettem észre magamon, hogy ha elkezdek beszélgetni egy férfival, akit els?re intelligensnek és küls?re vonzónak is tartok, akkor rögtön kisebbségi komplexusom lesz és kellemetlenül érzem magam, izzadok, máris elkezdem gyártani a magyarázatokat, mi lehet az oka, hogy
velem beszél. Mondom ezt úgy, hogy kétdiplomás közgazdász vagyok és két idegen nyelven beszélek. Szakmai téren nagyon magabiztosan tudok kommunikálni, nem okoz gondot a nyilvános beszéd sem. Az els?, hosszabb kapcsolatomban nagyon alulválasztottam, a srác egyáltalán nem volt motivált, folyamatosan váltogatta a munkáit, a szüleit?l sem sikerült
még elköltöznie, folyton panaszkodott. A második kapcsolatomat már egy diplomás férfival sikerült kialakítani, de neki sem sikerült elszakadnia a szüleit?l, folyamatosan a munkájáról panaszkodott, és elégedetlen volt az életével. Itt már láttam a hasonlóságot és inkább gyorsan kiszálltam a kapcsolatból. Valószín?leg ezen élmények és a családomban megszokott spórolós, óvatos felfogásnak köszönhet?en nagyon fiatalon elhatároztam, hogy mindenképp meg kell álljak egyedül is a lábamon, ezért is tanultam és tanulok is ennyit, amit el is értem,
öner?b?l. Azonban nagyon berögzült már nálam, hogy keményen meg kell dolgozni azért, hogy képes legyek finanszírozni a saját magam igényeit, és csak erre koncentráltam mindig is. Eljárok szórakozni, társaságba, tehát lehet?ségem volna ismerkedni, de mégis van bennem egy gát, ami nem nagyon akar áttörni és szerintem ezt a férfiak gyorsan észre is veszik. Tudom, hogy a probléma az én fejemben van, és szeretnék elindulni annak orvosolŕsŕban.Tudna tanácsot adni, hogyan induljak el ennek megvalósításában?
