5 éves kapcsolatom ért véget lassan 1 éve, de én valahogy mégsem tudok továbblépni, ugyanis azt érzem, hogy nekem ? volt-lett az IGAZI - BÁR NYILVÁN HA EZZEL ? IS ÍGY LENNE, MOST IS együtt LENNÉNK - vele voltam a leges-leg?szintébb, mindent tudott rólam, igaz az elmúlt id?ben sokat veszekedtünk, de akkor sem szabadott volna feladni!
Nem történt megcsalás és semmi ilyesmi nem vágott közbe. A vége: el?ször kedves volt, segít?kész, aztán rideg és elutasító, majd megszakított minden kapcsolatot! NEM ÉRTEM, EZ NEM RÁ VALL.
Úgy érzem-gondolom, hogy ki akarja élni magát, hisz neki-számára én voltam az els? minden téren és értelemben is!
2 évet éltünk együtt, ezért is nehéz-nehezebb az elválás számomra.
DE AZ ID? MAJD CSAK SEGÍT.
Üdvözl? köszönettel M.V.
Kedves Kérdez?!
Nem minden párkapcsolaton belüli konfliktus hozható helyre. Olykor – még ha nehéz is – el kell fogadni, ha a probléma közösen nem megoldható, legfeljebb fenntartható. Ilyenkor a legésszer?bb megoldás a szakítás.
A szakítást követ? id?szak pedig nem más, mint gyászfolyamat, ami egyénenként eltér? intenzitású és id?tartamú. Természetesen még nehezebb, ha a kapcsolat nagyon bens?séges, hosszú ideig tartó volt.
Miért változhatott meg a volt barátja hozzáállása?
Feltételezem, eleinte megértést és együttérzést tanúsított, ám bizonyára ? is rájött, hogy a kapcsolat nem zárható le másként, csak úgy, ha nem keresik egymás társaságát. Ezt a közösségi oldalak használata manapság igencsak megnehezíti – lásd: http://mipszi.hu/hir/150618-ne-leskelodj-exed-utan.
Ön azt írja, volt párja ki akarja élni magát.
Sokkal inkább azt gondolom, hogy megpróbál ? is talpra állni a szakítás után – s hogy ?szinte legyek, helyesen teszi.
Az id? segít?
Közhelynek t?nhet, de valóban, az id? segíteni fog, azzal a kitétellel, hogy Ön is elfogadja, hogy az id? múlásával együtt a távolság is n?. Ha megpróbálja az emlékeket megtartani, azzal csak önmagát csapja be.
Üdvözlettel:
Herceg Attila
