Nem tudom elfogadni a múltját

A barátommal lassan 8 hónapja vagyunk együtt. El?ttem volt egy barátn?je 2 hónapig. Egyszer?en nem tudom elfogadni a múltját, bárhogy is próbálom. Teljesen olyan érzésem van, hogy a másik lány ezerszer jobb meg a szüleinek is jobban tetszik. A barátom próbál mindig nyugtatni, hogy ?t nem is szerette, gyerek-kapcsolat volt. És hogy én ezerszer jobb vagyok, mivel már bemutattam a szüleimnek, együtt aludtunk stb.stb. Tegnap megnéztem a telefonjában az exével való beszelgetést. Teljesen megrémültem, hogy miért nem törölte ki. Azt mondta, mert elfelejtette és teljesen nem volt a fejemben, de túlságosan is félek attól, hogy hazudik. Láttam azokon a képeken, hogy tök boldogok, meg hogy jól elvoltak egymással, és azt érzem, hogy én nem vagyok olyan jó, mint az a lány. És az exe a barátomnak állandóan a családján lóg, ez is nagyon bosszantó. Teljesen azt érzem, mintha ott lenne és én lennék az az örök második. El sem tudom képzelni, mi a baj velem. Mert a barátom mindig mondja, hogy velem jobb. Meg hogy a szüleink ismerik egymást, míg a másik lány be se mutatta a szüleinek, inkább ‘bújtatta’.  De mégis bennem van a félsz, és el sem tudom képzelni,
hogy ezt miért csinálom...

Kedves Fiatal Hölgy!

Nagy teher mind Önnek, mind a kapcsolatnak állandó összehasonlítgatásban élni. Legtöbbször azt látjuk, hogy ez az összehasonlítás nem a pár másik tagjának a fejében él, hanem mi magunk teremtjük meg. A hitnek, hogy elég jó vagyok, hogy szerethet? vagyok, elégnek kell(ene) lennie ahhoz, hogy egy kapcsolatban tudjunk bízni, hogy a másikban tudjunk bízni. Most a párja exe a rivális, de ez lehetne bármi vagy bárki más.

Gyakran ez a bizonytalanság egy ördögi kört szül: mivel nem vagyok biztos magamban, így a kapcsolatban sem leszek. Az ebb?l fakadó gyanakvás pedig valóban ront a kapcsolaton, így önbeteljesít? jóslatként valóban elérheti célját, és a kapcsolat romlani fog. Hiszen gondoljon csak bele, a párja telefonjában keresgél, számon kéri ?t, emellett a válaszát sem hiszi el. Vajon hány ilyen “akciót” bír ki a párja anélkül, hogy az rontana az Önök közti bizalmon? Másrészt szintén megterhel?, ha a párja úgy érzi, állandóan bizonygatnia kell, hogy Önt jobban szereti.

Annak a kapcsolatnak vége lett, Önt választotta, Önnel tölti az idejét a párja. Vajon mi lenne ennél er?sebb bizonyíték arra, hogy valóban Önnel szeretne lenni? Azért lehet fontos tisztázni ezt a kérdést, mert addig nehéz megnyugodnia. Ami pedig ennél még fontosabb kérdés: el tudja-e hinni, hogy szeretik, hogy szeretve van? Ameddig ez nem megy, addig akárkivel van, ez visszatér? probléma lesz.

Üdvözlettel,

Kovács Réka