29 éves vagyok. 5 hónapja szakítottunk a barátommal, mert sokat hazudott és csajozott mellettem, mint kiderült. Ezzel bukott meg utoljára is, lényegében ezért lett vége, meg persze mert nem tudtam bízni benne, sokszor ellenőrizgettem, és ez a végére beteges lett, de mindig kiderült, hogy igazam van! Kapcsolatunk alatt kért kölcsön pénzt kocsivásárlásra, amit most pár napja fizetett ki, nagyon elhúzta, pedig meg tudta volna adni már régebben is, emiatt nagyon sokat veszekedtünk, mióta nem vagyunk együtt, nagyon sokszor eldurvult a
veszekedés, csúnyán beszéltünk sokszor, ő nagyon sokat hazudott most is nekem, sok lánnyal volt, mióta nem vagyunk együtt, de közben mindig hitegetett, hogy szeret még, fontos vagyok neki, csak egy kis idő kell, hogy rájöjjön, mit akar. Bár tudom, ezek mind hazugságok voltak, én mindig reménykedtem, pedig tudtam, hogy nem működne már soha ez köztünk! Egyszerűen nem tudom elengedni őt, soha nem kért őszintén bocsanatot tőlem ezekért, és nem köszönt meg semmit, ez nagyon fáj! Pár lánnyal a kapcsolatát tönkre is tettem, mivel úgy éreztem, hogy engem hiteget és velem is találkozik, ezért megérdemli, hogy megírjam azoknak a lányoknak, hogy játszik velük! És a pénz is fajó pont volt részemről, hogy másokkal jár mindenhova és arra volt pénze, de nekem nem adta meg, mindig kitalált valami kifogást, hogy miért nem tudja megadni! És tudom, ez rossz dolog, mégis jol éreztem magam attól, hogy nincs senkije, de mindig talált gyorsan mást! Most úgy néz ki, van valaki, akivel talán komolyan gondolja, és nem tudom elviselni, hogy mással van! Hogy engedjem el??

Kedves Kriszti!

Sajnos közhely, hogy ha valakivel nem tudtunk jól együtt élni, akkor elválni sem tudunk jól. Főleg akkor nem, ha nem tiszteltük, nem becsültök egymást, nem voltunk őszinték, nem tártuk fel magunkat kölcsönösen. Az ilyen – titkokkal, hazugságokkal teli – kapcsolatokat azért nehéz felbontani, mert soha nem lehet tudni, hogy ugyanazért a viselkedésért, mondatért „jutalmat” vagy „büntetést” kapunk. Az ilyen kapcsolat függést alakíthat ki – nem tudunk elszakadni, még akkor sem, ha már minden rossz. Úgy tűnik, Ön is ilyesmi helyzetben van, bocsánatkérést vár valakitől, aki szinte mindig hazudik, hűséget attól, aki szinte mindig csal. Persze Ön se könnyítette meg az elválást azzal, hogy folyamatosan figyeli volt párja szakítás utáni életét, és bele is szól, tönkreteszi az új életét, és ezzel a sajátját is.

Talán az lehet a baj, hogy nem egyformán voltak érdekeltek ebben a kapcsolatban. Ön jobban ragaszkodott hozzá, mint amennyi viszonzást kapott. Talán Ön kezdeményezte a kibéküléseket, a találkozásokat, talán még a kölcsönt is Ön ajánlotta fel, hogy ezzel is magához kösse a fiút. Úgy érzem, ennél mélyebbre már nem mehet. Ennél jobban már nem lehet megalázkodni, jobban már nem szolgáltathatja ki magát. Egy kis "elvonókúrát" javaslok. Kezdetben 1 hét internetmentes életet. Ne olvasson leveleket, ne nézegessen közösségi oldalakat, ne járjon arrafelé, ahol volt párja megfordulhat. Ez alatt az idő alatt – javaslom – készítsen egy „mellette – ellene” listát, amiben volt párja minden külső és belső tulajdonságát beírja. Ha elkészült, készítsen mérleget, minek mekkora a súlya, akár pontokkal is. Az eredményt alaposan nézze át. Ha letelt az 1 hét, vessen számot azzal, hogy érzi magát, mit nyert ez alatt a hét alatt. Lehet, hogy érdemes lenne megismételni.

Ha más eredménye nem is lesz az "elvonókúrának", mint hogy egy picit távolabb kerül volt párjától, ez az állapot már alkalmas lehet, hogy lazítson azokon a láthatatlan kötelékeken, amik nem engedik felejteni.

üdvözlettel

bárdos kata