Nem tudom, meg akarom-e menteni a kapcsolatomat

Tartós párkapcsolatban élek több mint 6 éve. Párom szüleinél lakunk. 18 évesen továbbtanulás céljából messzire kerültem, itt ismerkedtem meg apárommal, és azóta vagyunk együtt. Nagyon intenzív volt a kapcsolatunk els? fele, igazából addig, míg mind a ketten tanultunk. Rengeteget jártunk mindenfelé, programokat szerveztünk. Miután befejeztük az iskolát, ? azonnal el is helyezkedett, nekem nem sikerült, csak jóval kés?bb. Nem volt bel?le vita, viszont a közös programok egyre kevesebbek lettek. Egy faluban élünk, amit nagyon szeretünk mind a
ketten, viszont kimozdulni nagyon nehéz bárhova is. A faluban egy barátom van, akit miatta ismertem meg. Neki természetesen több.
A szex közöttünk már évek óta nem m?ködik, ? szeretné, én nem. Eleinte nagyon jó volt vele, kés?bb önz?vé vált, sose kaptam meg, amire vágytam, ellenben ? elvárta, ezért egyre kevésbé kívántam, az utóbbi másfél évben pár havonta megyek bele, de azt sem kívánom. Úgy érzem, nem tör?dik velem, természetesnek veszi, hogy itt vagyok vele és itt is leszek mindig. Nem tör?dik semmivel és senkivel. Nem tör?dik a háztartással. Már én is dolgozom, segítek a szüleinek (jó kapcsolatot ápolok velük). Ellenben ? semmit nem tesz a háztartásban, ha szóvá teszem, leszid.
Nem érzem n?nek magam mellette, inkább csak egy gépnek, aki azért van, hogy ?t kiszolgálja. Nem önálló, nem tud magának még munkába ételt sem tenni, s?t elvárja, hogy más tegyen mindent helyette. Legszívesebben a házból se engedne ki, ha tehetné.
Nem tudom, meg akarom-e menteni a kapcsolatot, nem tudom, mitév? legyek. Nem tudom, miért lett ilyen. ? a közös jöv?t tervezgeti, én viszont nem tudom, mit tegyek. Mi történt a kapcsolatommal?

Kedves Zsóka!

Csak a leglényegesebbet emelem ki leveléb?l: besz?kült élettér, szinte a nullával egyenl? baráti kapcsolatok, m?ködésképtelen szexuális élet, kiszolgáltatottság. Ön szerint ezek jellemeznek egy harmonikus párkapcsolatot? S mindezek megváltoznának a (közös) jöv?ben?

Úgy gondolom, elég gyorsan és egyszer?en tud válaszolni ezekre a kérdésekre.

Természetesen hosszasan lehetne boncolgatni, hogy mi vezetett idáig, ahogy egy összetört vázát is lehet naphosszat nézegetni, s töprengeni azon, hogyan is eshetett le az asztalról, ám attól abba nem kerül újra virág, s ha a szilánkokat nem söpörjük össze és nem dobjuk a szemétbe, akkor bele fogunk lépni, és megsérülünk.

Persze most meglehet?sen képletesen írtam, de próbálja a fentieket behelyettesíteni önmagával és a kapcsolatával. Ha marad, tovább sérül. Nem a párja fogja Önt megsebesíteni, hanem közös megegyezéssel lesz egyre védtelenebb. Ezt szeretné?

Üdvözlettel:
Herceg Attila