Üdvözlöm, Sarolta! 10 évvel ezel?tt férjhez mentem egy börtönös, drogos roma b?nöz?höz. Született egy kisfiunk, aki 10 éves elmúlt. 2 éves körüli lehetett, amikor nagyon csúnyán el tudtam válni, mert sokszor tettlegesen és szavakkal bántalmazott, úgy is, hogy a kicsi az ölemben volt. Hatodik éve, hogy újra férjhez mentem, született még két kisfiú. El?z? kudarc-házasságomból származó több millió forint tartozásom kiterjedt nyomása alatt is harmonikus családi körben élünk. A volt férj egy ideig próbált a bíróság által meghatározott kapcsolattartással élni, de a többszöri több hónapos el?zetesek, börtönben töltött id?k megakadályozták a kapcsolattartást, ami a mi részünkr?l szuper!! A gyerek kisebb korában az utcáról kétszer tett rablási kísérletet, az els? sikerült neki. 2 hétig semmilyen kapcsolatot nem tarthattam a gyermekkel. A hatóság feltette a kezét, az apának is joga van hozzá, ráadásul akkor még csak folyamatban volt a válóper és a többi járulékos ügy. A második kísérlete nem sikerült, mert akkor már tudtam, hogy mit akar. Erre az esetre már a gyermek is jól emlékszik. 2 évig nyugtunk volt t?le. Most telefonon újra kapcsolatba kerültünk vele. A valódi ok: házépítési hitele van az exférjnek, az ingatlan az ? tulajdona. Erre az ingatlanra ráterheltem a gyerektartást évekkel ezel?tt. A bíróság havi 10 ezer forint gyerektartast állapított meg annó. Mint mar említettem, lopásból, betörésb?l, garázdaságból él úgy,ahogy. Nagyon sérelmezi ezt a dolgot, hogy terhelem a tulajdonát,e miatt állítólag az eszközkezel? nem veszi át a hiteles ingatlant. Nos,els?sorban emiatt keresett többször, hogy rávegyen a visszavonásra, amire nem vagyok hajlandó. Most fenyegetés és zsarolás is történt. Azt hangoztatja, hogy a gyámügyhöz fordul, meg pakoljam össze a gyermek holmijait, mert viszi!
A gyermek nem köt?dik, nem akar vele lenni, fél t?le. Kit?n? tanuló, zenét tanul, illedelmes és segít?kész. Jó híre van a lakókörnyezetünkben. Méltán büszkék lehetünk és vagyunk rá. Sírva próbálta a maga módján a tudtára adni, hogy nem szeretne találkozni, beszélni vele, és azzal, hogy engem bánt, azzal ?t is úgyanúgy bántja. A volt férj válasza: én tehetek err?l, én vagyok a hibás? Na, nem baj, ha anyád harcolni akar, legyen!!
Elegünk van abból, hogy rettegjünk még mindig! Mit tehetünk, hogy megszabaduljunk ett?l a beszámíthatatlan embert?l?? Még 8 évig félelemben, és sírással, lelki fájdalmakkal kell élnünk?? Se a hatóság, se a gyámügy nem nyútj védelmet ellene, s?t még én vagyok a rossz, amiért meg akarom védeni, óvni gyermekem egészségét, hogy ne halljon, lásson olyat, amit egyáltalán nem lenne szabad. Hogy ne legyen részese annak, amikor a rend?rök földre teperi, bilincsben elviszik a szeme láttára az apját, és amíg oda nem érek, apukának mindenféle partnere vigyázz a közös gyermekünkre. Sajnos már megtörtént, és ez a helyzet bármikor újra és újra megtörténhet, mert visszaes?. Nem akarom kitenni a gyermekemet bírósági tárgyalásoknak, pszichológusoknak. Mintha csak ? lenne a veszélyes. Mellékesen a láthatást oly módon biztosítottam hogy az egész család (férj, 3 gyermek) elmentünk a volt férjem házához többször. Amíg én a gyermekkel a házban tartozkodtam,
addig a többiek a kocsiban vártak ránk. Igaz a volt férj készségesen beinvitálta az új családomat, de mi mindig finoman visszautasítottuk valahogy. Legutóbb 2 éve karácsonykor is átmentünk, úgy, hogy vittem süteményt, amit magam készítettem, a gyermekr?l egy szép fényképet bekeretezve, becsomagolva. A gyermek gitározott. Szóval nincs kapcsolattartás-tiltás. Csak nem örülünk és magunktól nem er?ltetjük az egészet.
Hogyan kezeljük? Mit csináljunk? A fiamnak egyáltalán nem jó, hogy kapcsolatban kell lennie vele. Én meg mint anya féltem is a gyermekemet!!! Van számunkra segítség?? Köszönöm a figyelmét,válaszát!!
