"Nincsen gondom, így csinálok magamnak gondot"

15 éves kamaszlány vagyok és az utóbbi egy hónapban nagyon széls?séges hangulatingadozásom van. Mindennap egyik pillanatról a másikra változik, a boldog, elégedett énem hirtelen elégedetlenné, ny?gössé változik. A szüleimmel sokat beszélgetek róla, (és tényleg segít is), ?k azt mondják, hogy egyrészt örököltem is apukám fel?l, másrészt a kamaszkor egy labilis korszak, így majd magától elmúlik. Én hiszek is nekik, de a ny?gös pillanataimban nem akarok semmi mást csinálni, csak aludni és hozzábújni valakihez, és el?re félek, hogy a jó pillanataimat is elrontanám ezzel a ny?gösséggel. Azért is zavar, mert tudom, hogy csak az id?met vesztegetem vele, és emiatt a jó dolgokra koncentrálok, de néha csak úgy visszacsúszok. Nekem ez már a "Nincsen gondom, így csinálok magamnak gondot" kategória, és nagyon idegesít. Szeretném csak a pillanatokat kiélvezni, és tényleg csak élvezni a fiatalkoromat, de ezt hogy zárhatnám ki a fejemb?l?

Kedves Judmila!

Milyen fantasztikus, hogy err?l tudtok a szüleiddel beszélni! Örülök, hogy úgy éled meg, tényleg segít is – hiszen valóban figyelmet fordítanak rád, és fontos vagy nekik Te, és a kapcsolatotok. Milyen sok értékes (egyben akár szükségszer?en fájdalmas) beszélgetés vár még rátok! Hidd el, ebb?l ?k is sokat tanulnak...

Ugyanakkor kicsit talán meg is nehezítették (minden bizonnyal legjobb szándékuk ellenére) a dolgodat: egyrészt e súlyos, de legalábbis kétes érvény? „örökség” megfogalmazásával. Mintha azt mondanák: fogadd el, neked ez a sorsod… illetve: ebben is kifejez?dik a családhoz való elidegeníthetetlen kapcsolatod akár. Másrészt, az az üzenet sem egyértelm?, hogy „elmúlik” mindez a kamaszkorral: inkább úgy mondanám, hogy képessé válsz majd arra, hogy meghaladd. Ha elvégzed a feladatodat, ami ebben a kitüntetett életszakaszban el?tted áll: hogy megtaláld, megalkosd önmagad, kialakítsd a neked tetsz? élet körvonalait, megtaláld a számodra örömet hozó kapcsolódási módokat, azokat a tevékenységeket, amikben kiteljesedhetsz, amikben értelemre, célra lelsz. Ehhez pedig egy id? múlva elkerülhetetlenné válik, hogy leválj a szüleidr?l, és nélkülük is biztonságot teremts, találj.

Nem áltatlak: hatalmas tennivaló ez! Átláthatatlan, és ha tételesen, tudatosan állnánk neki, valószín?leg belebuknánk mindannyian. Lehet, hogy mostanában legyintett meg mindennek a szele, mostanában mozdult meg benned valami, ami tudattalanul erre szólít. Nem csoda, ha megijedtél t?le, nem csoda, ha tehetetlenné dermeszt, vagy segélykérésre indít!

Van még id?d, sok id?d van. Légy türelmes magaddal, és tudd: nagy bels? munka folyik, amelynek gyümölcse lassanként majd a kincseddé válhat. Csodás, hogy látod a szép dolgokat magad körül!

A „nincsen gond” er?forrásod, de egy id? után csapdává válhat; ami gondot te „csinálsz”, az valójában egy értelemre törekv?, egészséges emberi lény természetes küzdelme a létünk alapvet? kérdéseivel, nehézségeivel. Nem vagy egyedül! Küzdelmes, de mélyebb érettséget ígér? út áll el?tted.

Kívánom, hogy találd meg a saját válaszaidat, amikor eljön az ideje – és addig is érezd minél többször jól magad ;-)

Üdvözöl

Simon Sarolta