Normális, hogy egy 2 éves baba nem játszik el egyedül?

Azzal a kérdéssel fordulok Önhöz, normális-e, hogy egy 2 éves 2 hónapos baba nem játszik el egyedül? Rengeteg játéka van, de nem játszik velük. Nem ül le játszani... Amikor leülök vele, akkor is mindent nekem kell csinálnom, pl. egy vonatkészletet összerakni. Abból áll az egész napja, hogy konkrétan teng-leng, rohangál, ágyra mászik, ajtót csapkod és "idegesít". Azért írtam idéz?jelben, mert mindenért 10-20-szor kell szólnom, és akkor is 10 perc múlva újra csinálja. Egyszer már például a fenekére csaptam, meg a kezére (nyilván nem nagyot, csak hogy nem szabad), és ez sem hat. Ez normális? Válaszát el?re is köszönöm.

 Kedves Anyuka!

Kérdését két részre szedném: az egyik, hogy játszik-e a gyermek egyedül, a másik, hogy szót fogad-e. 

Az egyedül játszás nagyon komplex folyamat, aminek a tanulási folyamat is a része. Mivel van egy „játszási rutin” Önök között, így érdemes lehet új helyzetekben kipróbálni magukat, ahol Ön ragaszkodik az egyedül játszáshoz. Egyes bölcs?dékben vannak játszócsoportok, ahol a gyerek látja a többieket, így lesz mintája, hogyan is lehet egyedül játszani. Eközben a szül? a terem szélén ül, nem avatkozik be. Vannak ilyen típusú játszóházak is, például a Pikler játszóház. Nézzen körbe, milyen lehet?ségek vannak a környéken. Ha a gyermek kezd beletanulni az egyedül játszásba, érdemes otthon is olyan id?t kijelölni, amikor egyedül játszik. Ez akkor legyen, amikor a legjobb passzban szokott lenni, amikor pihent. Ilyenkor egy bababiztos szobában játszik, jó, ha látja Önt. El kell neki mondani, hogy anyának most dolga van, de itt vagyok, ha kell, szóljál. Lehet, hogy els?re nem fog neki tetszeni, de ha minden nap van ilyen program, meg fogja szokni. Emellett érdemes a sok játékot elpakolni, mert a sok inger nem a kreativitásnak kedvez. Felezze el a játékokat, és heti, kétheti váltásban cserélje ?ket.

A kétéves kor körüli id?szak a dackorszaknak is mondott korszak. Ilyenkor a gyermek feszegeti a határokat, és a legvégs?kig elmegy annak érdekében, hogy felmérje, mit lehet, mit nem. Így alakul ki az a biztonságos keret, amiben tud mozogni. Ehhez, igen, ezerszer el kell mondani dolgokat. Érdemes a „nem” szó helyett azt mondani, hogy „veszélyes”, stb. Illetve alternatívát ajánlani: „Látom, hogy dühös vagy, de a pohár törik, itt ez a labda, dobáld ezt”. Ehhez tényleg sok türelem kell, de jobb lesz!

Sok sikert kívánok!

Kovács Réka