Kisfiam 9 éves, első gyermek, egy húga van. Rendes, kedves gyerek, jó tanuló, talán némiképp túlszabályozzuk. Óvodában kezdődött, hogy ölelgette a társait (fiúkat-lányokat), sokat beszéltünk vele erről, hogy ők nem szeretnék ezt, ilyenkor nem akarja elengedni a másikat. Nagycsoportban volt egy kislány, akivel nagyon jól kijöttek, így ez az év jól telt. Az iskolában azonban újra kezdődött, és idén élesedett ki a helyzet, már csúfolják emiatt. Hiába beszélünk róla, tovább folytatja. Itthon sokszor megöleljük, megpusziljuk, neki erre mindig van igénye. Vannak barátai, de már velük is volt emiatt feszültség. Mi lehet a gond, mit tudunk tenni?

Kedves Anyuka!

Érdemes lenne kideríteni, hogy mik azok a helyzetek, amikor a fia ezt csinálja. Amikor feszült, ingerült? Vagy bármilyen heves érzés kapcsán? Biztos, hogy a szeretetét fejezi ki így? Illetve, ha ilyen sokszor beszéltek vele erről, és a társai is jelezték neki, hogy számukra az ölelgetés kellemetlen, akkor vajon mennyire uralja az érzéseit, cselekedeteit az adott pillanatban? Érdemes lehet beszélni vele az érzéseiről. Nem csupán annyit, hogy mi volt ma az iskolában, hanem megkérdezni tőle, hogy mi volt a legjobb/legrosszabb dolog a napban. Mi bosszantotta fel, mi zavarta, stb. Legyen minél színesebb repertoárja az érzéseit kifejezni, hiszen nem csupán az ölelés az a nyelv, amivel ki tudjuk magunkat fejezni. Még a szeretet, a jó érzések kifejezésére is számos más lehetőség van.

Emellett a gyermekpszichodráma-csoportok hatékonyak a fent említett problematika kapcsán. A területileg illetékes Pedagógiai Szakszolgálatot is érdemes lehet felhívni, hogy indul-e ilyen korcsoport számára csoport, illetve magánúton szoktak még ilyen csoportok szerveződni.

Üdvözlettel,

Kovács Réka