Olyan nehezen engedem el

22 éves lány vagyok. Egyedül élek kint külföldön, szerencsére barátaim vannak. De májusban szakitottunk a v?legényemmel. Azóta vagyok egyedül. El?tte is egyedül éreztem magam. Anya elhagyott, apa pedig sokat bántott kiskoromban. Nevel?szül?knél nevelkedtem fel. Soha nem éreztem magam igazán biztonságban - addig, amíg a páromat meg nem ismertem. Hihetetlen nagy biztonságot éreztem mellette. Lehet, ez hiányzik. De egy betöltetlen ?rt érzek magamban. Bánatos vagyok néha. És csak azt kívánom, bár visszacsinálhatnám. Nem merek pasizni és nem merek nagyon ismerkedni. Mert ahogy közeledik egy fiú, b?ntudatom lesz, illetve nem akarom. Idegennek érzem az egészet és csak a volt párom jut eszembe. Szeretem még. És ? ezt tudja. De azt mondta, mi már nem vagyunk egymásnak valók. De olyan nehezen engedem el. Úgy érzem, nem tudnék mást szeretni úgy, mint ?t. Anyáékat is nagyon nehezen engedtem el és utánuk csak a volt párom volt az, akiben feltétel nélkül megbíztam. És nagyon fáj az, hogy vége lett. Igazából összegezve az a kérdésem, hogy Ön  szerint csak egy megszokásból való kiaszakadás és a biztonságérzet elvesztése az ok, amiért nem érzem jól magamat? Vagy valóban szeretem és nem tudom még elengedni. 3,5 évet voltunk együtt. Nem tudom, mit kezdjek most. Mióta ? nincs, rájöttem, hogy kb. a munkámon kívül semmi nincs az életemben. És ez nagyon szomorú dolog.

Kedves Kérdez?!

Csak jóváhagyni tudom, amit Ön is tud. Hosszú évek után, talán életében el?ször a kapcsolatában tudta elengedni magát. Ez biztonságérzésbe ringatta. Erre vágyott régóta, és talán ez volt a legfontosabb érzés a kapcsolatukban. Talán még a szakítás mögött is ez lehet. Túl nagy a súly a másikon, valami olyat kellett pótolnia, ami nem lehet egy párkapcsolat feladata. Talán emiatt párja nem kapott elég „feln?tt” érzést, intimitást, elfogadást Önt?l. Nehezen enged el mindenkit, akit?l támaszt, elfogadást, biztonságot remélhet, mivel gyermekkorában nem kapott eleget ahhoz, hogy ne kelljen feln?ttként „pótolnia”. A sok rossz élményt, csalódást és fájdalmat hurcolja magával, beviszi ezeket a párkapcsolatába, és ett?l sem múlnak el.

Jó, hogy a MIPSZI oldalán segítséget kért. Ennél azonban többre van szüksége. Javaslom, hogy keressen fel egy pszichológust, aki segíthetne feldolgozni fájdalmait, hogy könnyebb dolga legyen a feln?tt életében és kapcsolataiban. Pszichológust a MIPSZI oldalain is találhat, érdemes olyat keresni, aki internetes kapcsolatot is vállal.

üdvözlettel

bárdos kata