Az önfegyelem hiánya

Észrevettem, hogy ami sokszor meggátol céljaim elérésében, az az ÖNFEGYELEM hiánya. (CPI teszten nagyon magas küls? és bels? motiváció, IQ teszt is kiemelked? volt, tehát nem az agy és a motiváció a baj, alszom is eleget, tehát a kifáradás sem lehet.) Észreveszem, hogy melyik pillanatban kéne váltani, és "á, basszus, ne már most, csak még egyszer, mindjárt, de úgy nincs kedvem stb. Hogyan lenne könnyebb ilyenkor er?t venni magamon? Hogyan tanulok önfegyelmet feln?tt korban, ha már kicsinek nem lettem úgy látszik erre kondicionálva - egyáltalán, hogyan "kondicionáljam át az agyam"? És a jöv?re nézve: hogyan tanítsak önfegyelmet a gyerekemnek (ha egyszer lesz)???

Kedves Zsuzsanna!

Jól gondolja, az önfegyelem kialakulása és megszilárdulása a kisgyermekkorra tehet?. Els?sorban azzal határozható meg, hogy mennyire vagyunk képesek késztetéseinket fékezni, késleltetni.

Véleményem szerint az önkontrollról nem érdemes „lecsupaszítva” beszélni, mivel nem választható el a motivációtól – tekintettel arra, hogy az önfegyelem gyakorlása is magán a motiváción alapszik. Továbbmenve: maga a küls? és bels? motiváció nem feltétlenül segíti az önkontrollt.

Képzeljen el két helyzetet: az egyikben felajánlják Önnek, hogy nagyon rövid id?n belül egy kisebb összeghez juthat, a másikban pedig azt, hogy ugyan várnia kell néhány napot, esetleg pár hetet, ám ebben az esetben az els?nél jelent?sen nagyobb jutalomban részesül. Ha a buzgó késztetésére hallgat, el?fordulhat, hogy olyan döntést hoz, amelyet kés?bb megbánhat.

Tegyük fel, hogy elfogadta az els? ajánlatot. Ez tükrözheti azt is, hogy ahhoz szokott, hogy rövid távú er?feszítéseket tegyen, amelyek meglehet?sen hamar jutalomhoz vezetnek – még akkor is, ha a jutalom nem bír különösebb értékkel. Vizsgálatok kimutatták, hogy ha gyakran alkalmazunk jutalmazást, akkor a motiváció rövid távon lanyhul, és a cselekvés célja áttev?dik a jutalom megszerzésére. Ez is azt jelenti, hogy ezekben a helyzetekben nincs szükségünk arra, hogy er?s önkontrollt gyakoroljunk, tehát az ilyen jelleg? szituációk nem segítik el? az önfegyelem megszilárdulását.

Hogyan érhetjük el, hogy önfegyelmünk er?södjön?

Igyekezzünk céljainkat úgy kit?zni, hogy azok (amellett, hogy folyamatosan láthatóak, mi több, reálisak maradnak) eléréséhez fokozatosan egyre több és több er?feszítést kell tennünk, ám ezzel párhuzamosan a befektetett energia egyre kés?bb térül meg. Mindezt úgy érdemes gyakorolni, hogy egy hozzánk közel álló személyt beavatunk, és megkérjük arra, hogy próbálkozásaink során biztosítson (kezdetben több) visszajelzést.

Másik kérdésére reagálva: a gyerekeink hasonló „módszereken” keresztül sajátítják el az önfegyelmet. El?ször megtanulják, hogy a szül? nem mindig érhet? el, ha éppen sírásban törnek ki, majd ráeszmélnek, hogy mindenki saját érzésekkel és akaratokkal bír. A szobatisztaság szintén az önkontrollon alapszik.

Üdvözlettel:

Herceg Attila