Önmagam és a családom között kell választanom

Budapesten élek régóta, ideköt minden, a párom, lassan gyermeket is szeretnék, 34 éves vagyok. Családom (édesanyám és bátyám) vidéken él, 120 km-re. Az én magánéletem, egészségem, munkám rendben van. Családom viszont nagy nehézségekkel küszködik. Mindketten súlyos betegek, segítségre szorulnak. testvérem gondozza régóta anyukámat (anyu 74 éves és ugyan ellátja még magát, de egyedül nem tud élni, mivel nem tud kimozdulni a házból, nem tud bevásárolni, lassan már egyedül sem lehet hagyni, mert el?fordult, hogy kigyulladt a villanyvezeték és nem vette észre). Testvérem súlyos cukorbeteg, és romlik az állapota. Már most és régóta lelkiismeret-furdalásom van, hogy nem tudok rajtuk segíteni. Anyagilag semmiképp, mert saját magamat is épphogy eltartom. Lelkileg támogatom ?ket - látogatás és gyakori, napi szint? kapcsolattartás formájában. De ha odáig jut a helyzet, hogy testvérem kórházba kerül, vagy esetleg még roszabb történik és édesanyám egyedül marad, akkor nem tudom, mit tegyek. Annyi pénzünk nincs, hogy id?sek otthonába költözzön. Én albérletben lakom, ide sem tudom költöztetni magam mellé.Csak úgy segíthetnék rajtuk, ha hazaköltözöm. De ahol laknak, egy pici, 2000 f?s falu, ahol nincs munkalehet?ség, hárman éheznénk. Mindemellett úgy érzem, feladnám az egész életem. testvérem is ezt tette édesanyám miatt közvetve, teljesen tönkrement a magánélete, 10 éve nem volt párkapcsolata. Összeszorul a szívem, hogy nem volt élete, mert felvállalta édeasanyám gondozását. Szörny? dolog ezt kimondani, de nem akarok az ? sorsára jutni. Úgy érzem, önmagam és a családom között kell választanom. Kérem, segítsen, valóban az én dolgom megmenteni a családom? Ha nem teszem, egy gonosz ember vagyok? Egész életemben gyötört a lelkismeret miattunk, és ez egyre roszabb lesz, ha bajuk esik. Kérem, segítsen a tanácsával!

Kedves Kérdez?!

Egy nagyon gyakori, de talán az átlagnál széls?ségesebb dilemmát fogalmaz meg: meddig vagyok felel?s a felmen?imért, meddig a saját sorsomért. Gyakran hallom, hogy hálátlannak, önz?nek érzik magukat a fiatalok, hiszen az eredeti családjuk tette lehet?vé, hogy oda jussanak, ahova jutottak. A másik oldalon inkább a racionális érvek szoktak elhangozni: azért dolgoztak a szüleim, hogy én boldoguljak az életben, és ha feláldozom magam, akkor nem ezt teszem, ami a céljuk volt velem.
Több pszichológiai iskola is foglalkozik a jelenséggel, én az egyik számomra közel álló gondolatot osztom meg Önnel. Hellinger, a családállítás atyja a következ? alapgondolatot fogalmazta meg a családok m?ködésével kapcsolatban. Az energiák (praktikus energiákra gondolt: anyagi befektetés, gondoskodás) csak el?refelé áramolhatnak. A szüleim kaptak az ? szüleikt?l, én az én szüleimt?l, és én továbbadhatom a gyermekeimnek. Ha elkezdünk visszafele m?ködni, tehát a szüleinkr?l úgy gondoskodunk, ahogy ?k tették valamikor velünk, azzal a saját nagyszüleink feladatát végezzük. Felborul az egyensúly, és súlyos elakadások történhetnek. Ezt látjuk a testvérénél: nincs feln?tt élete.
Azt látom ilyen esetekben, hogy a b?ntudat és a saját sorsunkért érzett felel?sség aggodalma húz vissza a szül?i házba. Ha ezzel sikerül megbirkóznia, nyugodtabb szívvel fogja élni a saját életét, és biztosan adódik olyan megoldás, ami nem terheli Önt és jelenlegi életét a szükségesnél jobban.

Üdvözlettel,

Kovács Réka