Önringatás?

Éjszakánként a fejemet csapkodom a párnámba egészen kicsi korom óta. Most 25 éves vagyok és aggaszt, hogy még mindig ezt csinálom. Régen ringattam is magamat hozzá, s?t ébren is csináltam mind a kett?t. Mára már elalvás el?tt nem csinálom, de alvás közben továbbra is. Utánaolvastam és kikötöttem az önringatás fogalmánál. Aggaszt, hogy minden cikk csak gyerekekr?l szól, és senkit sem ismerek, aki ilyen id?sen, mint én, még mindig önringat. Nem tudom, mi lenne, amivel változtathatok ezen, és attól tartok, hogy ha még hosszabb távon is ez így marad, esetleg nem tesz jót a nyakamnak, fejemnek, ki tudja még minek. Nem mellesleg lelkileg sem könny?. Jó lenne tudni, hogy mi ez, miért csinálom. Rossz érzés, hogy csak találgatok és hogy tényleg senkir?l nem hallottam még, hogy ilyen id?sen ezt csinálná.

Kedves Sára!

Aggodalmát megértem, hiszen az önringatást a leírások általában a gyermekkorban jelentkez? ritmikus motoros rendellenességek közé sorolják. Bizonyára ezen leírások olvasása közben találkozott azzal, hogy a tünetek többnyire 1 éves korig maradnak fenn, ám ha ezt követ?en is megfigyelhet?ek, akkor az ok valamilyen mentális zavarban keresend?.

Nem gondolom, hogy az Ön esetében is azonnal valamilyen mentális rendellenességet kellene feltételeznünk, inkább arra gyanakszom, hogy olyan rögzült szokásról beszélünk, ami kényszeressé vált. A kényszercselekedetek többnyire a szorongásos állapotok, a stresszhelyzetek levezetésére szolgálnak, vagy (rögeszmékként) éppen azok elkerülésére irányulnak.

Számos esetben elenged? néhány véletlen egybeesés ahhoz, hogy a szokás rögzüljön és kényszeressé válljon. (Pl. korábban néhányszor tapasztalta, hogy a ringatás, a feje csapkodása során kevésbé érezte magát feszültnek.)

Amennyiben valóban kényszercselekvésr?l van szó, akkor azzal a jó hírrel szolgálhatok, hogy megfelel? terápiát alkalmazva az önringatások száma csökkenthet?, vagy teljesen megszüntethet?.

A pontos lelki okok feltárását és a terápiát azonban kizárólag képzett szakember végezheti.

Nincs miért szégyenkeznie, bátran kérjen segítséget!

Üdvözlettel:
Herceg Attila