Egy tündéri kétéves kislány anyukája vagyok. Családi nyaralásra mentünk a hétvégén, de megmagyarázhatatlan okok miatt a szállodai szobában nagyon félt, el?ször azt gondoltam, hogy csak álmos. Reszketve, ordítva kiabálta, hogy menjünk! Ott meg sem tudtuk nyugtatni, elindultunk, az autóban elaludt. Sehol nem volt probléma utána a nap folyamán, de délután már a szállodába sem akart bemenni. Ha sétáltunk, kint voltunk, nem volt semmi probléma. A szálloda nagyon barátságos volt, ? pedig szereti az embereket, soha nem félt, szeret jönni-menni, kifejezetten barátságos. El?ször azt gondoltam, hiányzik a kis megszokott környezete, így természetesen hazajöttünk. Bár már nem az els? alkalom volt, hogy elutaztunk, ilyen még nem volt. A nagyszül?knél élünk, az apukája sokat távol van a munka miatt, így másnap a saját háznál dolgozgatott, de mennünk kellett vele, mert apát akarta. Ott sem volt egész nap probléma,
majd alvás után, kipihenten egyik percr?l a másikra ugyanúgy, mint a szállodában, önkívületi állapot, sírás... félt... Akkor már teljesen biztos voltam abban, hogy az otthona hiányzik. De a mai nap itthon voltunk, és ugyanazt csinálta, egyik percr?l a másikra ordítás, menjünk... emelett kiabálta, hogy papa, mama, dédi, (mindenkinek ki kellett jönnie).
Egyedül az orvostól fél nagyon, és ahogyan most írom hosszasan és gondolkodom, vannak olyan boltok, ahol a fehér köpenyt?l, van olyan, ahová szeretett járni és hiába hetek telnek el, már ha kívülr?l meglátja az üzletet, ordít, hogy menjünk.
Eddig azt hittem, hogy mind az orvostól való félelem, a fehér köpeny, a hasolnó épületek, helyek... De most teljesen kétségbeestem. Pár hete, amikor az apukája dolgozott, éjszaka nem akart aludni, ugyanezt ordította, hogy menjünk. Az egyszeri alkalom volt, és felhívtuk az apukáját, ahogy meglátta, megnyugodott, és egy perc alatt elaludt. Több ilyen esetre nem emlékszem,
azért próbáltam ilyen részletesen leírni, hogy mi lehet az oka, folyamatosan ezen gondolkodom, másrészt nem volt olyan, hogy ne tudjuk megnyugtatni, kivéve az orvosnál. Olvastam, hogy kétéves kor körül vannak félelmeik, illetve korábban is sokat olvastam a lelki folyamatokról, a szeparációs félelemr?l, stb. Ez mennyire normális, keressünk fel egy szakembert? Mit javasol?
El?re köszönöm válaszát! Üdvözlettel, Anett
