Összetört szív? kamaszfiú

Kamasz fiam (jöv? héten lesz) 18 éves. Két és fél éve jár(t) egy kislánnyal, aki vasárnap szakított vele. Tegnap odajött hozzám, hogy tanácsot kérjen t?lem. Láttam, mennyire szenved. Azt mondta, hogy az utóbbi id?ben eltávolodtak egymástól ("elhidegültek", ezt a kifejezést ? használta. Volt köztük testi kapcsolat is, egymásnak az els?k voltak...), többet veszekedtek. A szívem szakad meg érte, de nem igazán tudtam neki - ha nem is feltétlen okos, de - hasznos tanácsot adni. Persze a saját tapasztalataimat igyekeztem átadni neki, de ilyenkor leginkább csak közhelyek jutnak az ember eszébe. Tanácsoltam neki, hogy ne merengjen a szobájában a plafont bámulva, hanem amennyire lehet, kösse le a gondolatait hasznosan, stb.
Örülnék, ha tudna segíteni, hogy ilyenkor mi a jó megoldás, mit tegyek vele, mik a megfelel? szavak egy összetört szív? kamaszfiú számára? Próbáltam persze megnyugtatni, hogy nincs itt a világvége, és a kislány is azt mondta, hogy kés?bb még majd beszélhetnek, meg (a szokásos) „maradhatunk barátok” szlogent is elsütötte. Tudom, hogy ilyenkor nem lehet megúszni a fájdalmat, de mégis olyan jó volna, ha varázsütésre meg lehetne gyógyítani gyermekem életének els? legnagyobb traumáját.

Kedves Fahéjvirág!

Kett?s érzéseim jelentek meg üzenetét olvasva. El?ször is az együttérzés mindkett?jük felé, hiszen fia fájdalmat és csalódást él át, míg Ön is tanácstalan és a gondoskodásából adódóan átérzi fia fájdalmát. Mégis megjelent emellett egy pozitív érzés is, ugyanis nem sok ilyen történetet hallani. A serdül?fiú, aki élete nagy csalódását megosztja édesanyjával, arra utal, hogy szoros, er?s kapcsolat van Önök között. Ez az els? és legfontosabb dolog, amit adni tud neki a traumák elviselésére, és a kés?bbi egészséges kapcsolatok kialakítására. Ugyanis ez a mintája: lehet köt?dni, nem veszélyes, mert viszonzott. Ez utóbbiban most persze megrendült, hiszen csalódás, ha véget ér egy fontos kapcsolat. De - bár közhelynek hangzik, - mély érzések megélése nélkül a csalódást elkerülheti, de mellette elveszti a nagy örömöket és valódi, mély kapcsolatokat.

Hogy mit tehet? Mit tanácsoljon neki? Szerintem itt most nem feltétlenül tanácsra van szüksége. A legtöbb, amit tehet, ha nyitott és megért? az érzéseire, meghallgatja fájdalmát és elfogadja, hogy sajnos nem lehet megmenteni a gyermekeinket a fájdalomtól. Azt lehet nekik megtanítani, hogy legyenek nyitottak a saját érzéseikre, és éljék meg, gyászolják meg. Ez akár azzal is járhat, hogy egy kis id?re bezárkózik a szobájába. Aztán persze jó, ha van ebb?l fordulat. El?bb vagy utóbb halványulnak az emlékek és enyhül a fájdalom. Bár most "itt van a világvége", el kell hinni, hogy holnap mégis új nap lesz. Tudom, kissé ellentmondásos a gondolat, de egy serdül?nek valószín?leg könnyebben belefér a gondolataiba, hogy ma minden fájdalmat hordoz, de közben reménykedjen abban, hogy holnap mégis kicsit könnyebb lesz. Adjon neki id?t ehhez, és bátorítsa fiát is arra, hogy adjon magának id?t. Jó, ha vannak kapcsolatok és más programok, amik örömöt tudnak becsempészni a napokba, de ne féljen megélni a fájdalmat sem. Ez teszi er?sebbé és érettebbé arra, hogy kés?bb, egy érettebb kapcsolatban mélyen megélje érzéseit, örömét, szeretetét, szenvedélyét.

Üdvözlettel

Standovár Sára