Az unokám 9és1/2 éves, ötéves kora óta tikkel. Úgy látom, egyre nehezebben fogadja el betegségét, mert csúfolják a gyerekek. Nem szeret iskolába járni és ennek megfelelően tanulni sincs kedve, bár az eredménye 4-es. Egyre komolyabbá, vagy inkább komorabbá válik.Sportolnia kellene, de ott is biztosan bántásra talál, és inkább nem megy. Az a vidámság eltűnt az arcáról, ami eddig nagyon is az övé volt! Hogyan lendüljünk túl és mit tegyünk, hogy segítsük őt????

Kedves Nagymama!

Megértem az aggodalmát. Próbáljon meg odahatni, hogy a szülők menjenek el egy pszichológushoz a gyermekkel. Sajnos már belementünk a nyárba, és a Pedagógiai Szakszolgálatok nem vállalnak nyárra új eseteket általában. De bejelentkezni érdemes. Vagy ha van keret erre, akkor biztosan találnak nyáron is dolgozó gyermekpszichológust, aki a magánrendelésén fogadja őket.

Lehet egyébként, hogy nyárra – az iskolai nyomás elmúltával – csökkennek a tünetek. Akkor az azt jelenti, hogy nagy valószínűséggel az iskolai feszültségek állnak a tünetek hátterében. De sokszor nemcsak ez jelent feszültséget, hanem otthon sem működik minden – már az is egy öngerjesztő folyamat, hogy a családot is egyre jobban bosszantja a tünet. Főleg akkor, ha ilyen rég óta fennáll.

Amit tehát tehetnek, az leginkább az, ha megértik, mitől van ekkora feszültség a gyermekben. De ebben – bármennyire is szeretne tevőlegesen részt venni – az unokája szüleinek kell lépéseket tenniük.

Üdvözlettel: Majoros Andrea