Korábban már kértem Önt?l tanácsot, így az el?zményeket, amit korábban írtam, bemásolom ide: "28 čves n? vagyok, čdesapám meghalt, mikor 15 čves voltam. 2,5 čve člek a jelenlegi pŕrkapcsolatomban. Eleinte, mikor megismerkedtünk (tŕrskeres?n), szimpatikusak voltunk egymŕsnak, a szex is jól m?ködött, bŕr mŕr akkor is többnyire čn kezdemčnyeztem. Ahogy telt-múlt az id?, egyre jobban megismertük egymŕst, sajnos munkŕmból kifolyólag, mivel sokat dolgozom (24 ňrŕs čs hčtvčgi ügyeletek čs az ebb?l adódó fŕradtsŕg), keveset tudtunk čs tudunk talŕlkozni, inkŕbb - mivel munka szempontjŕbňl ? nincs annyira leterhelve -, ? igazodik az čn beosztŕsomhoz. Kb. egyčves lehetett a kapcsolatunk, mikor volt egy nagyobb összeveszčs, ugyanis čn rŕčrtem volna, de ? inkább a hobbijŕt vŕlasztotta, pedig čn szerettem volna kicsit kettesben lenni, erre ? azzal vŕgott vissza, hogy ? se mondja meg nekem, mikor ne menjek el pluszmunkát vállalni. Čs ekkor felhozott egyčb neki nem tetsz? problčmŕkat, igaz, ezeket mŕr korŕbban is emlegette, pl. hogy ha találkozunk, mindig csak azt kell hallgatnia, hogy mennyi munkŕm volt bent, mennyire elfáradtam stb., čs azt meg se kčrdezem, hogy neki milyen napja volt. Ez azért nem teljesen így van, bŕr tčny, hogy túl sokat tudok panaszkodni. Meg azt is sokat mondogatta, hogy nem figyelek rŕ, nem lepem meg kis ajŕndčkokkal stb. Ekkor majdnem úgy volt, hogy szakítunk, de aztŕn megpróbŕltuk úgy, hogy mindenki prňbŕl kicsit vŕltoztatni, f?leg čn. Ezutŕn kb. 1 hónappal kezd?dött az, hogy mŕr szinte mindig csak akkor szexeltünk, amikor azt
čn "kiharcoltam" t?le, mŕr ha sikerült kiharcolni. De volt, hogy nem volt megfelel? az erekciója čs így az együttlčt is meghiůsult, vagy egyb?l visszautasított, hogy inkŕbb beszčlgetnünk kčne többet. Amik nekem elčg rosszul estek, mert alapvet?en nekem egy kapcsolatban alap a szex, čs nekem szex utŕn valahogy könnyebb megnyílnom. Ma mŕr ott tartunk, hogy 4,5 hňnapja nem volt semmifčle együttlčt, mivel nem kezdemčnyeztem, ? meg alapból szinte sose kezdemčnyezett. Čn mŕr azčrt nem kezdemčnyeztem, mert meguntam, hogy sorozatosan kčptelen volt "behatolni", egy id? utŕn mŕr kedvem se volt megint egy kudarcot ŕtčlni. Kb. hetente
egyszer-kétszer talŕlkozunk a munkabeosztŕsaim miatt, de ? mčgis ragaszkodik hozzŕm. Egy barŕtom beszčlgetett vele, azt mondta, hogy csak jňkat mondott rólam, hogy milyen kitartó čs okos vagyok, meg mennyire jňl keresek (hozzŕ kčpest). Magam sem tudom, mičrt vagyok vele, mert nem a szex miatt čs nem a pčnz miatt, de úgy črzem, mŕr semmi vonzót nem talŕlok benne, ugyanakkor bŕrmilyen lelki problčmŕmat meg tudom vele beszčlni, mindig
tanŕcsol valamit, vagy ha čpp segítčgre szorulok, pl. bútorpakolŕs, akkor ? ott van čs segít - kb. mintha a húga lennčk. De akkor neki mi jó ebben a kapcsolatban? 36 čves, lassan mŕr csalŕdja kčne, hogy legyen. Meg ? hogy bírja szex nčlkül úgy, hogy van egy barŕtn?je? Mert nem hiszem, hogy megcsalna, bŕr pŕr alkalommal egy barŕtn?m lŕtta fent egy tŕrskeres? oldalon...
Čs most jön a mŕsik problčmŕm... Kb 5 hónapja egy kollčgŕm közeledett felčm szexuŕlisan, el?ször nem adtam be a derekam, de elkezdtünk chatelni, čs folyamatosan szexuŕlis jelleg? üzenetekkel bombŕzott, aminek nem tudtam ellenŕllni, čs pŕr alkalommal voltak titkos munkahelyi lčgyottok. Megjegyzem, nagyon jó volt vele, jobb, mint a barŕtommal. Azóta ? mŕr mŕshol dolgozik, čs amikor együtt is dolgoztunk, az is csak egy ŕtmeneti id?szak volt. ? egyčbkčnt 43 čves. A barŕtn?jčvel čl együtt kb 250 km-re t?lem, tehŕt a talŕlkozŕsaink gyakorlatilag megoldhatatlanok, de ? mindig ígčri, hogy majd ha erre jŕr, akkor el?tte szól, de soha nem jön össze, mert ŕltalŕban közli, hogy
most mčgsem jó, mert jön a barŕtn?je is. De ugyanakkor írogat szexuŕlis töltet? üzeneteket, meg hogy vŕgyik rŕ, hogy velem legyen. De mŕr sokszor sírňgörcsöt kapok, hogy sose jönnek össze a talŕlkozŕsaink, pedig úgy črzem, sokszor mŕr csak azt a napot vŕrom, hogy jöjjön čs együtt töltsük az id?t, ami mindig meghiúsul az ? hibŕjŕból. Mŕr volt, hogy chaten haraggal vŕltam el t?le, erre megkčrdezte, hogy most akkor mit akarok, mert egyszer azt írom, hogy akarom ?t, egyszer meg azt, hogy hagyjuk az egčszet. Vele el tudnŕm kčpzelni akŕr a jöv?met, mert egyezik az črdekl?dčsünk čs a kčmia mŕr az els? pillanattól kezdve er?sen megvolt, čs ugyanígy az összes talŕlkozŕsunk alkalmŕval. De messze van, barŕtn?je van, akit miattam nem fog otthagyni. Čs id?nkčnt napokra elt?nik a chatr?l, majd visszajön čs kitalŕl valamit, hogy mičrt t?nt el, amit čn mŕr egyre kevčsbč tudok elhinni neki. Legutóbb az esett rosszul, hogy čn hónapok óta vŕrok rŕ, hogy együtt lehessünk, mire ? egy beszčlgetčsünk alkalmŕval viccesen közölte, hogy ha az a n?, akivel a munkŕja sorŕn talŕlkozott, megadta volna neki a szŕmŕt, szívesen lefeküdt volna vele. Tudom, hogy ennek a mčrgez? "kapcsolatnak" mŕr rčg včget kellett volna vetnem, de kčptelen vagyok rŕ, čs attól fčlek, talŕn bele is szerettem. Ugyanakkor a barŕtommal nem vagyok boldog, čs úgy črzem, mŕr az utolsň szikra is
kialudt irŕnta szexuŕlis tčren. Meg ha vele vagyok, akkor is a mŕsik pasira gondolok, meg ha egyedül vagyok, rňla fantŕziŕlok, hogy milyen jó az ŕgyban. Lehet, hogy le kellene zŕrnom mindkett?t? De úgy črzem, kčptelen lennčk rŕ..."
Erre kaptam azt a választ Önt?l, hogy nem kellene mindkett?t lezárni, hanem újra kellene definiálni mindkét kapcsolatot. Nos ez sajnos nem így történt. A másik férfival még voltak alkalmi légyottjaink, beleszerettem sajnos és úgy érzem, már teljesen függtem t?le, ha elt?nt, kerestem, volt, hogy hetekig nem válaszolt, mert már gyanakodott a barátn?je. És szerintem itt rontottam el, hogy ennyire kerestem meg nyomultam rá, mert szerintem ez még visszataszítóbbá tett meg félig-meddig le is buktatta és fel is hívta a figyelmem, hogy ha véletlenül felhívna a barátn?je (mert már a számomat is megtudta), akkor tagadjak le mindent. Azonban amir?l nem tudtunk, hogy a barátom, aki
iránt már igazából nem éreztem különösebb vonzalmat, az egyik találkozónkról tudomást szerzett és addig nyomozott, míg megtalálta a n?t, felhívta és elmondta, hogy velem csalta meg a barátja. Ezután néhány nappal a n? fel is hívott, nyilván ahogy megbeszéltük, el?ször mindent tagadtam, de mikor elmondta, hogy ? menyasszony és t?lem kér segítséget, hogy mondjam el, mi volt köztünk, mert gyermeket terveznek és nem tudja, mit tegyen, bele merjen-e vágni egy ilyen férfival. Illetve sok mindent elmondott err?l a férfir?l, akibe én már beleszerettem sajnos... Elmondta, hogy már régóta nyomozgatott utána és nemcsak velem voltak titkos találkái és üzenetváltásai, hanem még minimum másik 2 n?vel is. Ezeket hallva nem tudtam tovább tagadni, mi volt köztünk. Mint kiderült, elég csúnya szavakkal illetett, mikor rólam beszélt a barátn?jének, bár ez lehetett amiatt is, hogy próbálta azt sugallni, hogy nem akar t?lem semmit. A barátn?je végül megbocsátott neki, mert a férfi visszakönyörögte magát arra hivatkozva, hogy ?t szereti és t?le akar gyereket, és azt mondta, bár el?ször mindent tagadott, de a végén mindent bevallott neki rólam is meg a másik két n?r?l is, akivel csalta. Én még 2 üzenetet küldtem ezután neki, amiben leírtam, hogy nagyon fájt, ahogy rólam beszélt a hátam mögött és amilyen sért? szavakat használt és hogy nagyot csalódtam benne amiatt is, hogy elhallgatta, hogy menyasszonya van. Erre azt a választ kaptam, hogy soha többet ne keressem és hogy egy egész életre elég volt bel?lem. Utólag tudom, hogy már ezt a két üzenetet sem kellett volna megírnom, egyszer?en csak ki kellett volna lépnem onnan, ahol már semmi keresnivalóm.
A barátommal ezek után már nyilván nem folytattuk tovább a kapcsolatunkat, bár ? még hajlott volna rá, és csupán gondolkodási id?t adott, de én ezt már egyáltalán nem akartam folytatni. A f? problémám az, hogy nem tudom ezt a férfit elfelejteni, mindig szomorú vagyok, nem tudok örülni semminek sem, minden gondolatom körülötte forog, mindig a múltban élek, a találkozóinkra gondolok, hogy mennyire boldog voltam akkor. Úgy érzem, egyedül csak az tenne
boldoggá, ha legalább baráti vagy ismer?s szinten kapcsolatban lehetnék vele. Nagyon fáj ez, hogy egy életre elege volt bel?lem. De tudom, hülyeség lenne megint keresnem, csak magamat járatnám le még jobban. Mindent megteszek már, hogy ne ? járjon a fejemben, de ha egyedül maradok, rögtön ezek a gondolatok jönnek és a mi lett volna ha... (ha nem lett volna menyasszonya, ha nekem nem lett volna barátom, ha pár évvel korábban találkozunk, mikor mindketten egyedülállóak voltunk stb.) Mindig magamat vádolom, hogy ha nem nyomultam volna ennyire, ha nem kerestem volna, amikor hetekre elt?nt, ha nem hisztiztem volna, mikor nem jött össze a találkozó, ha csak hagytam volna, hogy ? keressen, amikor akar, ha utólag, miután minden kiderült, nem írtam volna meg azt a 2 üzenetet, akkor most nem így váltunk volna el, hogy egy életre elege volt bel?lem.
Nagyon fáj, hogy ezt írta, úgy, hogy 2 héttel azel?tt még azt beszéltük, hogy milyen jó lenne ismét találkozni. Úgy érzem most, hogy már senkibe nem tudnék szerelmes lenni, mert mindenkiben ?t keresném. És úgy érzem, már én sem kellek senkinek, kinek is kellene egy szomorú n?. Hiányzik, hogy tudjam, mi van vele, hogy beszéljünk. Még most is t?le függök és a múlttól, amikor még tudtuk, mi van a másikkal és néha találkoztunk. Tudom, hogy ez így nagyon nem jól van és már rég el kellett volna felejtenem, s?t bele sem kellett volna kezdeni ebbe. Nem tudom, mit tegyek, hogy ne ezen ?rl?djek állandóan. De azt tudom, hogy hiányzik az életemb?l és fáj, hogy ennyire meggy?lölt.
Elnézést, hogy ilyen hosszúra sikerült és köszönöm a válaszát!
