Oviba men? középs? gyerek

Három gyerek anyukája vagyok. A nagyobbik fiam 5,5 éves, a középs? októberben t?lti a 3 évet és van egy 6 hónapos kislányom. A probléma a középs? kisfiammal van. Elkezdtük az ovit. Minden reggel sír, hogy nem akar menni. Éjszakánként felsír emiatt, hogy nem akar menni. Az óvón?k szerint ez a pityergés 15-20 percig tart, utána eljátszik és nincs gond. A következ? hullám dél körül van, de akkor se tart sokáig a pityergés. Engem ez nagyon megvisel, hogy úgy látom elmenni, hogy sír. Kicsit nehezen oldódik idegen környezetben. Mivel nagyobb tesója van, így szeret nagyobbakkal játszani. Azt szeretném kérdezni, hogy mitév? legyek? Hagyjam még a homogén csoportban, ahova most jár, vagy váltsunk csoportot?
Férjem er?lteti ezt a dolgot, de én nem szeretném, hogy esetleg emiatt valami lelki sérülése legyen.

Kedves Anyuka!

Kisfia számára a beszokás egy kicsit nehezebb. Lehet ez egy személyiségvonása miatt, ahogy azt írta, nehezebben oldódik amúgy is új környezetben, de szólhat másról is. Olyan gyerekeknek, hol a kisebb testvér otthon marad az anyával, egy kicsit nehezebbé válhat annak az elfogadása, hogy napközben anya nélkül legyen. De megfelel? odafigyeléssel és bátorítással ez formálható. Ha az óvón?k arról számolnak be, hogy kisfia egyébként az óvódában játszik, akár másokkal is, és az óvón?k felé bizalma van, eszik, szól, ha pisilnie kell, stb., akkor nem annyira széls?séges a helyzet. Kérdés, hogy amikor hazafele tartanak, miket mesél, mit mond az óvodáról. Ha ilyenkor emlékszik a jó dolgokra, akkor érdemes ezeket er?síteni benne, kérdezgetni, vagy játékba belevinni, ahol a f?szerepl? nagyon jól érzi magát az oviban.

Ezzel párhuzamosan segítség lehet neki az is, ha az Önnel töltött id?ben vannak kisajátított percei-órái. Persze az élethelyzetükben ez egy kicsit nehezen kivitelezhet? ilyen pici testvérre. De ha akár egy esti összebújás, vagy az oviból haza sétálás kettesben eltöltött id?, akkor az sokat számíthat neki.

Az óvoda/csoportváltás szerintem korai gondolat, hiszen úgy t?nik, hogy amikor már bent van, nem olyan borzasztó a helyzet. A váltás megint valami új, ismeretlen dolog, ami ráadásul elsülhet ugyanúgy kudarccal. Nagy meger?sítés tud lenne az élmény, mikor sikerül meglépni valami akadályt, mondjuk egy óvodai alkalmazkodást. Ebben azzal is tudja segíteni, ha elhiszi, hogy ez jó a kisfiának. Amíg kételkedik, addig ? is érezni fogja, és nehezebben engedi bele magát abba az érzésbe, hogy tulajdonképpen nem is rossz ez az ovi. Keressenek együtt olyan biztos, örömteli pontokat, amit mindketten szívesen várnak az ovis ottlét alatt: egy barát, vagy az óvón?vel való kapcsolat, vagy egy kedvenc benti játék. Így fogja ? is egyre nagyobb biztonságban érezni magát.

Üdvözlettel

Standovár Sára