Óvodai bajok

Kisfiam 7 éves. 3 éves korától rengeteget hiányzott az óvodából kisebb-nagyobb betegségei miatt - az óvón?k erre hivatkoztak a nehéz beszokás és a sok sírás miatt. 6 éves korára szerzett barátokat és jól érezte magát az oviban, de az egyik óvón?t?l, aki lobbanékony és indulatos, továbbra is tartott. Neki nem is meri elmondani gondjait, gondolatait. A másik óvón?t szereti. Az oviban csendes, szófogadó, itthon gyakran agresszív az óvodai napokon. Két hónapja lelki gondjainak már testi tünetei is vannak, melyek elmúltak, mikor két hétig itthon volt. Amint újra oviba ment, visszatértek a tünetek. Ezeket az óvón?k ismerik. ?k többször utaltak a szül?i felel?sségre, és hogy a gyermek személyisége csak a családtól függ. Mikor egy konkrét óvodai problémát próbáltunk megbeszélni az egyik óvodapedagógussal, kés?bb dühösen osztotta meg munkatársaival, melyet kisfiam is végighallgatott. Ez nagyon bántotta. Többször vettük fontolóra az óvodaváltást, végül mindig maradtunk. Jelenleg viszont már a hátralév? 3-4 hónapot is nehéz lesz kihúzni ebben az óvodában. Ésszer?-e még ilyenkor a váltás? Válaszát köszönöm!

Kedves Édesanya!

A gyermekintézményekkel való együttm?ködés nagy feladatot ró a szül?kre: sokszor számukra legalább akkora kihívást jelent a megfelel? kapcsolat kialakítása és fenntartása az óvón?kkel, mint a gyerekeknek a csoportban való kibontakozás és megfelelés kényes egyensúlyának megtanulása. Különösen nehezített az intézményes keretekhez való alkalmazkodás elsajátítása, ha nincsen rendszeresség az óvodába járásban.

Úgy t?nik, hogy kisfia igen érzékeny gyermek, aki könnyen testi betegségben fejezi ki szorongását, elakadásait - hiszen nem csak az utóbbi hónapokban, hanem az óvoda során végig sokat hiányzott emiatt.

Fontos tapasztalatot szerzett ugyanakkor azzal, hogy mégis "kiküzdött" egy olyan id?szakot, amikor jól érezte magát, és barátai lettek - ez arra adott meger?sítést, hogy nem kell egyb?l meghátrálni akkor sem, ha nehéznek t?nik egy helyzet. Ezt az élményt viheti tovább magával most is, ha maradhat, és rendszeresen részt vesz az óvodai közösség életében! Valószín?leg Önökt?l, a szüleit?l nagy diplomáciai érzékre és türelemre lesz szükség, amivel egyrészt gördülékenyebbé tehetik az óvón?kkel való kapcsolatot (bízva jó szándékukban, elnézve kisebb gyarlóságaikat), másrészt ért? szeretettel, világos keretek szabásával kezelik az otthoni feszültséglevezetést. De a kisfiuk érdekében megéri!
A betegeskedéssel járó el?nyök (otthonlét kényelme, fokozott gondoskodás, óvodai feszültségek elkerülése) oda vezethetnek, hogy egyre könnyebben "választja" a gyermek ezt az utat - ezt a folyamatot fontos idejében enyhíteni, megállítani!

Remélhet?leg az iskolában az eddigi tapasztalatok által inkább felvértezve, mint azoktól megtépázva indul neki a kisfiuk - és a szüleik is - az új "kalandnak". Ebben sokat segíthet egy szép óvodazárás, és a "megérdemelt" felh?tlen nyári vakáció.

Üdvözlettel

Simon Sarolta