"Parancsolgatós" hiszti

4,5 éves kislányommal kapcsolatban lenne kérdésem. Nagyon aggódom, mert bármit nem tud megoldani, lehet ez apró dolog, pl. bet?rni a nadrágba a pólót, egyb?l elkezd?dik a hiszti, Kiabál, hogy buta nadrág, nem ebben megyek oviba, és elkezdi ütögetni a nadrágot mérgében. Ha nem sikerül pl. feny?fát rajzolnia, akkor eldobja a ceruzát és kiabál, hogy buta feny?fa, nem is rajzolok semmit, buta, buta, buta.... El?fordul, hogy már a délutáni alvás után mérgesen kel fel. Ilyenkor kiabál, hogy menjek be. Bemegyek, próbálom javítani a hangulatát, de nem sikerül. Elkezdi a parancsolgatós hisztit. Otthagyom, hogy nekem nem parancsolhat, ilyenkor óriási hisztiroham kezd?dik. Elkezdi dobálni, ami a kezébe akad és ordibál, hogy azonnal menjek be, illetve, hogy anya, buta vagy! Van egy 2,5 éves fiútestvére. Múltkor vásárolni mentünk mind a hárman. Mindketten tolhattak kicsi bevásárlókocsit, amibe mindegyiknek pakoltunk. Amíg én pakoltam és fizettem, addig a testvére visszatolta a helyére mindkét bevásárlókocsit. A lányom már csak az esemény után kapott észbe, hogy a saját kocsiját ? akarta visszatolni, de már kés? volt. Ebb?l olyan hiszti kerekedett, hogy ütötte a testvérét, ordított, hogy ? akarta visszatolni a kocsit, kiabált, hogy a testvére buta. Mindig mondom neki, hogy ne használja a "buta" jelz?t, inkább valami mást mondjon, pl. kópé vagy irgum-burgum, mérges vagyok, de ? csak azt kiabálja mindig, hogy buta. A testvére nem hisztis, vele bárhova nyugodtan indulhat el az ember. De a lányommal mehetünk bárhova vásárolni, szinte mindig hiszti a vége. Sajnos nagyon el vagyok keseredve, félek, hogy ez már kóros, és el kellene vinni pszichológushoz. Ön szerint a gyereknek lehetnek viselkedési zavarai? Ez a viselkedés normális? Lehet, hogy testvérféltékenység miatt van?

Kedves Anyuka!

A makacs és indulatos gyerekek számára határokat szabni nehéz kihívás, habár megnyugtató hír, hogy mégsem lehetetlen. Érdemes szigorú egyezséget kötni gyermekével. Azokban a helyzetekben, amikor olyasmit tesz, ami elfogadhatatlan, számítson rá, hogy valamit nem kap meg, vagy nem tehet meg a kés?bbiekben, és ezt nem kerülheti el. Ha pedig megfelel?en viselkedik egy adott helyzetben, feltétlenül dicsérje meg. Amikor sír és követel?zik, lehet?leg maradjon vele szemben nyugodt és határozott, ez segít abban, hogy ne akarjon a gyermek még er?teljesebben a feln?tt fölébe kerekedni.

Ilyenkor érdemes nem figyelmet szentelni a dühös kirohanásoknak, és magára hagyni a kislányát, amíg megnyugszik, vagy legalábbis az ajtó mögött várakozni, amíg lecsillapodik. A kislányának meg kell tapasztalnia, hogy nem tud a feln?tt fölébe kerekedni, bármilyen kitartóan törekszik rá.

Fontos érteni, hogy a dühös érzésekkel nincsen baj, csupán az agresszív viselkedéssel, ami nem elfogadható. Érzelemkifejez? arcocskákon keresztül érdemes elkezdeni megtanítani neki, hogy keresgélje és azonosítsa magában az egyes helyzetekben megjelen? érzéseket. Ezeket egy-egy nyugodt helyzetben, a konfliktust követ?en érdemes el?venni, és így visszatérni arra, mi is zajlott akkor pontosabban és a mi a teend? legközelebb.

Az is hasznos, ha a feln?tt fogalmazza meg a kislány érzéseit, mint pl. látom, hogy most csalódott vagy, mert el kell mennünk, vagy mert nem te kerültél sorra. Emlékszel, vagy tudod, miben állapodtunk meg? Így érdemes visszautalni a korábbi egyezségre, mi történik, ha nem a megbeszéltek szerint zajlik egy helyzet.

Ajánlom figyelmébe Jo Frost könyveit és a Szuperdada visszatér cím? sorozat epizódjait, amelyek még több inspirációt és mintát nyújtanak arra, hogy m?ködhetnek a jó tanácsok a gyakorlatban is.

Ha néhány hónap alatt sem változik a kislány viselkedése, érdemes szakembert felkeresni.

Üdvözlettel:

E. Tóbiás Sára