A párom er?sen köt?dik az édesanyjához

Az a panaszom, hogy párom er?sen köt?dik érzelmileg az édesanyjához, bár ezt ? cáfolja. Nem az a problémám, hogy szereti, de az anyja folyton csalogatja haza, hogy mikor látogatja meg, meg hallom a telefonbeszélgetéseikb?l, hogy a párom mondja neki, hogy mindig b?ntudatot akar kelteni benne. Azt tudni kell, hogy 11 évvel vagyok id?sebb, én a 41-et fogom betölteni, ? a 30-at, de mindenki egykorúnak néz bennünket. Nem adott neki jó életet az anyja, egy gyerekkori operációt is elmulasztott, nem volt f?tésük, vizük, áramuk évekig. Párom kereste a pénzt, hogy életben tudjanak maradni. Romániából költözött hozzám Pécsre. Elmúlt egy éve, hogy együtt élünk. De honvágya van, ami egyre er?södik, bár azt mondja szeret, de amikor megkérdeztem t?le, mi lesz, ha anyádnak nem lesz pénze (mert a testvére tartja el, az anyja nyugdijat se kap, el?tte pedig párom tartotta el), az anyósom testvére pedig eléggé rossz állapotban van, sajnos alkoholizál is, és az anyós is szokott inni, szóval megkérdeztem, ha nagybátyjával történne valami, mi lesz az anyjával, itt fog hagyni? Azt felelte, hogy nen ezt tervezi, egyel?re csak ennyit tud mondani! Teljesen összeroskadtam, az anyja pedig tudja, hogy a fia a tenyeréb?l eszik. Mellettem 6 kilót hízott, nyugodt munkahelyet biztositottam neki, mégis odahúz a szíve. Nagyon látszik az is, hogy 28 éves koráig egy szobában élt a saját anyjával. Lehet valamit tennem vagy szakítsak? Próbálok vele beszélni mindig, de azonnal ideges lesz, és nem látja be, mi a baj.

Kedves Asszonyom!

Sok szó esett párjáról, annál kevesebb Önr?l. Így nehéz válaszolni arra a kérdésre, hogy vajon mit is tegyen. Hiszen az Önök kapcsolatában ketten vannak benne, és valami miatt mindketten döntöttek egymás mellett. Így a szakítás kérdésre csak egy viszontkérdéssel tudok válaszolni: mi miatt választotta ?t, mi el?nye származik abból, hogy együtt élnek, együtt vannak és ez elég-e ahhoz, hogy a problémát megoldják, nem pedig megfutamodjanak t?le? A kapcsolati kérdésekben az is egy nehézség, hogy a változáshoz mindketten szükségesek, így kulcsfontosságú a történetben, hogy tud-e a párjával beszélni err?l. Persze ehhez az is fontos, hogy úgy tudjanak beszélni, hogy mindketten elmondhatják véleményüket, érzéseiket, és ne ítéljék meg egymást, mert az további feszültségekhez, sértegetéshez és eltávolodáshoz vezet. Párja kapcsán azt kell beleszámolni a képletbe, hogy egy er?s dinamikában van benne, függ?ségekkel f?szerezve. Egy olyan m?ködés ez köztük, amely évtizedek óta m?ködik, és nehéz változtatni rajta, sok energiát igényel. Párja az önállósodás és feln?tté válás harcai mellett egy játszmában is benne van, amelyen változtatni akkor tud, ha meglátja ezt. Pusztán attól, hogy mondja neki, nem fogja érteni, mert érzelmileg van benne. A legesélyesebb a változásra, amikor már neki zavaró, neki hátráltató a helyzet, és motivált belülr?l a változásra.

Emellett érdemes végiggondolni azt is, hogy milyen szerepbe, helyzetbe kerülnének akkor, ha teljesen önállóan élnék az életüket (érzelmileg). Hasonlónak t?nhet ugyanis a két helyzet: párja függ? helyzetben van, Ön pedig kicsit anyaibb biztonságot nyújthat számára az önállóságával, a nagyobb tapasztalatával. Ez alapján azt gondolom, hogy akkor is, ha megszakadna a párja és az anyja közti kapcsolat, az ? m?ködése akkor sem feltétlenül változna magától, ahogyan az Öné sem. Érdemes ezzel a dinamikával és szerepkörrel dolgozni, hogy mindketten egyenrangú, feln?tt szerepben lehessenek egy érett kapcsolathoz.

Üdvözlettel,

Standovár Sára