A párom feln?tt gyerekei nem fogadnak el

56 éves özvegy n? vagyok. 10 éve élek együtt velem azonos korú párommal. Kapcsolatunk kiegyensúlyozott, harmonikus. Feln?tt, önálló gyermekem van, vele is ?szinte, kifejezetten jó a viszonyunk. A párom két gyerekével vannak problémáim. 10 évvel ezel?tt 15 és 18 évesek voltak, az anyjuk nevelte ?ket. A házasságuk már a mi megismerkedésünk el?tt évekkel felbomlott, férjhez ment és újra elvâlt. A gyerekek hozzánk igény szerint jöhettek, hetente, kéthetente, eleinte nyaralni is
vittük ?ket. Engem nem fogadnak el, a nagyobbik gyerek már 4 éve nem áll az apjával szóba, újabban a kisebbik, aki most 25 éves, észlelem, hogy gy?löl, betart, ahogy csak tud. Igyekszem normális viszonyt fenntartani, de ez egyre nehezebb.
Szegény páromat sajnálom, ? úgy gondolja, mindegy, kivel élne, úgysem fogadnák el. Van megoldás?

Kedves Mostoha!

Gyakori, és nagyon nehéz témát hoz levelében. A probléma alapja az, hogy a gyermeki szív a szül?kre úgy tekint, mint örök, biztos háttérre. Akárhány éves is a gyermek, legyen akár feln?tt korú, a szül?k számára egy párt jelent, ami a világ biztonságának az alapja. Így bárki, bármi, ami ezt a biztonságot fenyegeti, ellenséggé válik. Emellett gyakran találkozunk gyermekek esetében azzal a családegyesít? fantáziával, ami válás után szokott megjelenni. A fenti gondolatmenetet követve teljesen egyetértek a párjával: mindegy, ki tör a családi békére, az ellenség lesz.

Feln?ttként, szül?ként természetesen egészen más szemszögb?l látjuk ezeket a történeteket, de szándékosan a gyermeki oldalt hangosítottam fel. Kicsik esetében azért fontos ezzel tisztában lenni, mert ?k nem mindig fogalmazzák meg a rossz érzésüket. Feln?tt gyerekek esetén pedig azért, mert feln?tt fejjel szinte hihetetlen elképzelni, hogy ezek a gondolatok valójában jelen lehetnek. Pedig igenis valós indulatok ezek, és ezzel találkozik Ön is, amikor a “gyerekek” gy?löletét tapasztalja. Azt gondolom, érdemes lehet arra építeni, hogy azért ?k már nem annyira gyerekek. Érdemes lehet leülni, és szembesíteni ?ket a helyzet abszurditásával. 25 és 28 évesen képesnek kell lenni arra a szempontváltásra, hogy a szül?kre ne csak gyermeki szemmel, hanem egy feln?tt bölcsességével tekintsenek.

Érdemes els? körben nyílttá tenni, hogy Önök érzékelik a negatív hozzáállást, és megkérdezni, hogy szerintük mi ennek a hozzáállásnak az oka. Hogy mi segíthetne nekik, hogy változzanak az érzéseik. Meg lehet azt is kérdezni, hogy szerintük ez hova vezet, és mi lesz öt, tíz, húsz év múlva, ha most nem változik semmi. Tapasztalatom szerint az fontos, hogy a beszélgetés ne támadó, ellenséges hangvétel? legyen, hanem ?szinte kíváncsiságon, odaforduláson alapuljon. Ha a másik fél érzi ezt a tiszta szándékot, nagyobb az esélye a sikernek.

Üdvözlettel,

Kovács Réka