A párom n?i fehérnem?kben érzi jól magát...

Normális-e, hogy a párom n?i fehérnem?kben illetve ruhákban érzi jól magát? 8 éve vagyunk együtt a párommal. Eleinte semmilyen arra utaló jelet nem tapasztaltam, hogy lennének ilyen irányú vágyai. Aztán kb. 2 éve azzal szembesültem, hogy csipkés tanga van rajta az ágyban és nylonharisnya. Ennek akkor nem tulajdonítottam nagyobb jelent?séget, bár eléggé kiábrándító volt számomra, pedig nem voltam és nem is vagyok pr?d. Azt kérte, hogy simogassam a lábát harisnyán keresztül és kényeztessem a fenekét. Ami nem csupán annyiból állt, hogy simogatom... Gondoltam, ez csak egyszeri alkalom lesz, esetleg néha-néha eszébe jut és valahogy lenyelem ezt a békát, hiszen szeretem. Na nem így lett. Már addig fajult a dolog, hogy folyamatosan n?i ruhákat vásárol magának, az én kiselejtezett ruháimat hordja és csak és kizárólag az anális kényeztetést részesíti el?nyben, s?t mondhatom azt, hogy normálisan nem is szeretkezünk, ahogy egy férfi és egy n?nél megszokott, pedig eléggé nyitottak vagyunk mindketten az új pozíciókra. Úgyhogy még azt sem lehet mondani, hogy unalmassá vált a szexuális életünk. Többször próbáltam már err?l beszélni vele, de a vége mindig az lett, hogy én nem szeretem eléggé, ha ezt nem tudom elfogadni.
Tény és való, hogy jelen pillanatban azt érzem, hogy n?ként megsz?ntem létezni, és nem vágyom az érintésére egyáltalán. Nagyon belefáradtam ebbe az egészbe, nem is nagyon tudtam err?l kivel beszélni, mert elég kényes téma. Már elkezdtem saját magamat hibáztatni... Többször tudtára adtam, hogy a kapcsolatunkban ? a férfi és én vagyok a n?, éljük meg így a szexuális örömöket. De süket fülekre talált mindez. Egy-két napig nem vett fel el?ttem n?i ruhákat, aztán utána újra ott tartottunk, ahol eddig. ?szintén szólva belefáradtam és kétségbeesésemben szántam rá magam az írásra. Szeretném egy szakembert?l hallani, hogy én vagyok-e a hibás vagy valóban a párommal van a baj, ahogy én is gondolom. Eljutottam arra a pontra, hogy elhagyom, mert én ezzel a beteges dologgal (én legalább is így érzem) nem tudok tovább együtt élni. Köszönöm, hogy meghallgattak.

Kedves Hölgyem!

Jó esetben egy szakembert?l sem fogja azt hallani, hogy Ön-e a hibás, vagy a párjával van-e a baj. Hiszen ahogy Önöknek, akik egymással feltételezhet?en szeretetkapcsolatban élnek, úgy a segít? szakembereknek sem a b?nbakkeresés vagy a hibáztatás a célja: hanem a mindkét fél számára elfogadható, kielégít? helyzet, megoldás megkeresése. Hiszen valószín?leg mind a kettejüket megterheli ez a változás, ugyanakkor mindkettejüknek fontos ez a kapcsolat.

Nagyon tiszteletreméltó gesztus, és a kapcsolata iránti lojalitást, párja felé való mély elkötelez?dést mutatja az, hogy nem beszélt mással a problémájukról, nem "teregette" ki ezt a valóban kényes kérdést illetéktelenek számára! Viszont abban egyetértek, hogy segítségre van szükségük, valóban érdemes lenne minél el?bb szakemberhez fordulniuk, hogy ne mélyüljön Önök között az intimitás szakadéka, hogy ez a változás ne tegye végképp tönkre a kapcsolatukat.
Elkerülöm azt, hogy határozott véleményt nyilvánítsak a szexuális életük megváltozásának okát illet?en. Mindenképpen személyes találkozás, és pontosabb helyzetismertetés szükséges a szakszer? segítségnyújtáshoz. Ezért els? körben szexuálterapeutával való közös, páros konzultációt javasolok - a segít? által teremtett biztonságos légkörben könnyebben megbeszélhet?ek a nehéz témák, és egymás megbántása nélkül lehet ?szintének lenni, vagy épp a sekélyességet elkerülni. Illetve a hiteles információszerzés is könnyítheti a tájékozódásukat.

Elképzelhet?, hogy a párterápia mellett, vagy helyett inkább majd egyéni pszichoterápiát javasol a kolléga, de fontosnak tartom a kapcsolatuk megtartása, er?sítése érdekében, hogy el?ször együtt kérjenek segítséget.

Üdvözlettel

Simon Sarolta