Párom a pornó rabja lett

Harmincéves n? vagyok,és lassan nyolc éve élek kapcsolatban. Eleinte nagyon szerettük egymást, de a párom két éve teljesen megváltozott. Akkoriban sorozatos sikertelenségek érték a karrierjében és volt egy rossz üzleti befektetése is, ahol az üzlettársában (akivel rokoni kapcsolatban állnak) nagyot csalódott. Egyre furcsábban kezdett viselkedni, napokra bezárkózott a lakásba és képes volt egész nap a monitort bámulni. Eleinte ártalmatlannak láttam,de kés?bb felt?nt, hogy túl sok id?t tölt a fürd?szobában is az okostelefonja társaságában, és a kisz?r?d? hangok valósággal sokkoltak engem. Nem beszélve az „ott felejtett” nyomokról, na meg a rengeteg pornóvideó a telefonján, a számítógépén. Próbáltam beszélni vele err?l higgadtan, de úgy kezelte ezt, mintha természetes folyamat lenne. Csakhogy ezek a majdnem mindennapos „elvonulásai” következtében akár hetekig nem közeledett felém. Több mint két éve élünk így, de a helyzet változatlan. Ha nyugodt, ami nagyon ritka jelenség, akkor közeledik hozzám, de ha ideges, akkor a pornó jelenti a megoldást, vagy az alkohol. Én próbálom megérteni, próbálok segíteni, de egyszer?en képtelen vagyok megérteni, hogy miért jobb neki egy fantáziakép, mint én? Az évek alatt nem változott semmit a küls?m, most is xs-es a méretem, és a férfiak megfordulnak az utcán utánam. A párom viszont sokat hízott, és úgy látom, hogy nincs megbékélve az új külsejével. Mintha neki az nem lenne elég, hogy én így is szeretem, folyamatos visszaigazolásra van szüksége a környezetét?l. Id?nként flörtökbe bonyolódik a közösségi oldalon is, mintha egyetlen kínálkozó lehet?ségnek se tudna nemet mondani. Még prostituált szolgáltatását is igénybe vette egyik üzleti útja során. Nem értem ezt a beteges vonzalmát a prostituáltak iránt, és azt sem tudom felfogni, ha ? ezért képes fizetni, akkor miért dühöng, ha én miniszoknyában vagy piros csizmában megyek ki az utcára? Miért gy?löli azt bennem, amiért titokban annyira rajong? Ha a karrierjét félti annyira, akkor el?ször a vadidegen n?kkel való flörtölésr?l és hasonló tevékenységekr?l kellene lemondania, és nem bennem keresni a hibát. Érzem, hogy köt?dik hozzám, vannak id?szakok, amikor azt hiszem, minden a legnagyobb rendben van, de stresszhelyzetben indulatossá válik, és inkább elmegyek valahová, hogy nyugodtan pornózhasson. Nem tudom, mikortól lehet beszélni függ?ségr?l, de én úgy érzem, hogy ez már meghaladja a józan ész fogalmát és lassan az önbizalmamat is teljesen a sárba tiporja a szenvedélyével.

Kedves Franciska!

Véleményem szerint a problémát el?ször nem azon a szinten kell kezelni, hogy azt firtatjuk, vajon függ?séggel állunk-e szemben, vagy sem. Természetesen amikor valaki szakemberhez fordul, annak érdekében, hogy a gondjait minél jobban megérthessük, és számára megfelel? terápiát javasolhassunk, elengedhetetlen, hogy minél több oldalról megismerjük, és a problémát is minél szerteágazóbban lássuk.

Gyakran le szoktam írni, hogy egyetlen levél, néhány sor alapján erre nincs lehet?ségünk. Ugyanakkor ami az Ön levelében felkeltette az érdekl?désemet, azok a férje korábbi sikertelenségei. Mindannyian rendelkezünk bizonyos stratégiákkal, amelyek azt szolgálják, hogy a felmerül? gondokkal megküzdjünk – a lélektan ezeket összefoglalóan copingnak nevezi. Azonban ha ezen mechanizmusaink nem megfelel?ek, akkor a problémáinkat nem tudjuk hatékonyan kezelni, ami gyakran frusztrációhoz vezet, s a bennünk növekv? feszültség levezetésére alternatív megoldásokat keresünk – ez lehet a pornó, vagy az alkohol.

A valódi problémát abban látom, hogy férje a sorozatos kudarcok okait önmagának tulajdonította, majd úgy generalizálta, hogy mindenben ? a hibás, s olyan félelmet alakított ki, amellyel azt sugározza önmaga és a külvilág számára, hogy ? „rossz”. Emiatt gondolhatja úgy, hogy már házastársként is értéktelen, már nem tudja mindazt megadni az Ön számára, ami egy férjt?l elvárható lenne. Ugyanakkor valahol mélyen azt is tudja, érzi, hogy ezek nem reális feltételezések, ezért megpróbálja bebizonyítani ennek ellenkez?jét.

Viselkedése mögött tehát nem az rejlik, hogy Ön nem vonzó számára, hanem az, hogy megpróbál elkerülni egy esetleges újabb kudarcot.

Ön azt kérdi: „miért gy?löli bennem, amiért titokban annyira rajong”? Nem Önt gy?löli, ez sokkal inkább az önmagával szemben támasztott kishit?sége, amivel folyamatosan harcol, s amit próbál kompenzálni.

Amire a férjének szüksége van, az a megértés és a folyamatos pozitív meger?sítés. Amire ehhez pedig Önnek szüksége van, az hatalmas türelem és kitartás. Meg kell értetni vele, hogy amiben sikertelennek bizonyult, az csupán élete egyik vetülete, ám ez korántsem jelenti azt, hogy minden téren a kudarc jellemezné.

Üdvözlettel:
Herceg Attila drs.