Másfél éve van barátnőm, és vele az első pár hónap után (ami nagyon jó volt) szexuális kapcsolatunk megromlott egy nemi betegség miatt. Ebben az időszakban én többször is webkameráztam, chateltem az interneten, "szexuális értelemben ". Ez a pornónézéshez kapcsolt tevékenység volt. Eddig (kb. öt hónappal ezelőttig) azt hittem (igen, teljes hittel ezt gondoltam), hogy ez nem megcsalás. Amióta tudom, hogy igenis az, és ez nem puszta fantázia és pornó, rettenetesen lelkiismeret-furdalásom van. Ön szerint mi a teendő? Mondjam el a partneremnek? Annak szakítás lenne a vége de én őt szeretem... A szexuális életünk is kezd helyreállni. Már egy ideje pornót sem nézek. Rossz ember vagyok? Hogyan bocsássak meg magamnak, meg lehet-e ezt bocsátani, lehet-e még jó a kapcsolat?

Kedves Kérdező!

Ha valóban fontos Önnek a párja, és nem szeretné, hogy a problémájából fakadó frusztráció tegye tönkre a kettejük kapcsolatát, akkor az a helyes döntés, ha őszintén elmondja a történteket.

Egy 2009-ben publikált, nagy mintán végzett amerikai felmérés adatai szerint a férfiak szignifikánsan nagyobb arányban néznek/töltenek le pornográf tartalmú videókat, mint a nők. Ennek evolúciós szemléletmódú magyarázata az, hogy a férfiak könnyebben érnek el szexuális izgalmat vizuális ingerek által, mint a nők.

A fentiek senkit sem mentenek fel, és nem jogosítanak fel arra, hogy bárki hűtlenséget kövessen el. Amit tett, megcsalásnak számít-e, és szakításhoz vezethet – nos, ezen talán előtte kellett volna gondolkodni.

Megbocsásson-e önmagának? Ezt egyedül Ön dönti el – megjegyzem, ha nem, azzal nem könnyíti meg a saját dolgát. Az már más kérdés, mindezt hogyan fogja értékelni a párja. Legjobb esetben megérti, hogy ez nem az érzelmek és a személye ellen szól, hanem a szexuális igényeit szerette volna kielégíteni.

A döntés továbbra is az Öné.

Üdvözlettel:

Herceg Attila