Próbáltam kiszolgálni a páromat

Kedves Szakért?!
26 éves vagyok. 22 évesen ismertem meg a volt páromat, akit nagyon szerettem. ? volt az els? férfi az életemben, és mivel nagyon hányattatott sorsa volt, úgy éreztem, szeretnék mindent megadni neki. Egy id? után úgy éreztem, kih?l a kapcsolatunk, ett?l pedig nagyon
megijedtem és sajnos rosszul reagáltam: próbáltam kiszolgálni a páromat, azt szerettem volna, ha büszke lehet rám, ezért sokat dolgoztam, és igyekeztem anyagilag is támogatni. Ez neki, érthet?en, rosszul esett, én pedig áldozatnak kezdtem érezni magam, végül szakítottunk. Kés?bb ismét rám talált, és ismét szinte mesebeli szerelemmé alakult köztünk minden. Miközben éreztem, hogy a párom szeret, ismét megpróbáltam „megmenteni ?t”, de megint csak kudarcot vallottam, úgy éreztem, hogy áldozatot hozok, és ezt egyszer egy rossz és kimerült pillanatomban közöltem vele. Onnantól kezdve ? még jobban eltávolodott t?lem, állandósultak a veszekedések, és ismét szakítottunk.
Nagyon szerettem a páromat, és nagyon fáj, hogy ? úgy érezte, nem szeretem eléggé. Borzasztóan érzem magam amiatt, hogy fájdalmat okoztam egy érzelmes, és engem nagyon szeret? férfinak. Nagyon rossz érzés, hogy azt érzem, tökéletesen kudarcot vallottam, és az önzésem miatt véget ért a kapcsolatom.
Szerettem volna családot és gyerekeket, de az élet minden területén hiányzik a volt párom. Apró dolgokról is eszembe jut, hiányoznak az életben a tanácsai, úgy érzem, nélküle céltalan, s?t, gonosz és önz? vagyok.
Mit tehetnék, hogy el tudjam felejteni ezt a negatív élményt, és egyszer újra szeretni tudjak valakit, úgy, hogy azt ? is várja és érezze?
Köszönöm szépen a választ!

Kedves Kérdez?!

Bármennyire nehéz, el kell fogadnunk, hogy a párkapcsolaton belül – ideális esetben – nem az a szerepünk, hogy a másik felet felkaroljuk, „megmentsük”. Természetesen szeretnénk segíteni, támogatni a másikat, de ha megjelenik a sajnálat, esetleg a szánalom, akkor a mérleg nyelve máris kibillen, ellehetetlenítve azt, hogy a párkapcsolatban két egyenl? rangú társ vegyen részt.

Amennyiben harmonikus párkapcsolatra törekszünk, a másik iránt tanúsított tisztelet azt is jelenti, hogy egyenrangúként fogadom el ?t.
A tranzakcióanalízis (TA) képvisel?i szerint több aspektusból kommunikálunk, illetve cselekszünk – olykor „Feln?ttként”, máskor „Gyerekként”, alkalmanként a „Szül?” szempontjából. Ha a társamhoz úgy közelítek, hogy a saját feladatomnak tekintem azt, hogy elfeledtessem vele a múlt traumáit, akkor önmagamat a Feln?tt vagy a Szül? szerepébe emelem, ám egyúttal a másik felet a Gyerek szintjére viszem le. Ez pedig egyértelm?en feszültségeket szül, hiszen az egyensúly felborul.
Ön a társa ellenállását kudarcként éli meg, ezért érzi úgy, hogy áldozatokat hoz.

Mit tehet?
Épp ma hallottam egy dalt, aminek a kezd? sora idevág: „If you respect me, don’t protect me”, avagy „Ha tisztelsz, ne védelmezz”. Nem véletlen, hogy ez a mondat férfi szájából hangzik el. Az eljövend? párkapcsolatainál ügyeljen arra, hogy egyenrangú társként tekintsen a másik félre. Ha bennragad a „Szül?” szerepében, akkor „Gyerek” társat fog magához vonzani – az azonban nem lesz harmonikus párkapcsolat, csupán alá-fölé rendelt viszony.

Üdvözlettel:
Herceg Attila