A problémám az édesanyámmal kapcsolatos

35 éves vagyok, egy 2,5 éves kisfiú édesanyja. A problémám az édesanyámmal kapcsolatos. ? 59 éves nyugdíjas (pedagógus). Fiam már egy éve rendszeresen van nála - nagyon közel lakunk egymáshoz. 3 hete viszont nem szeretne nélkülem menni. Akar a nagymamához menni, de már háromszor sírva ment el. Aztán elmentek nyaralni (nem igazán hiányolta.) A nagymama holnap megint elvinné. Csaba fiam azt mondta, hogy menne, de menjek vele. A baj viszont az, hogy az édesanyám nem szeretné, hogy ott legyek, mert akkor nem vele foglalkozik Csaba (szörny? volt ezt hallanom; hogy a saját anyám eltaszít). Nincs jó kapcsolatunk, mert semmibe veszi a gyerek körüli kéréseinket (például a nevét és a biztonsági dolgokat).
Nem tudom, mit tegyek. Édesanyám szerint csak hiszti, ne tör?djek vele, mert abbahagyja. De vajon nem úgy éli meg, hogy cserben hagyom? És mi változott, hogy az utóbbi id?ben nem akar egyedül menni? Még itthon vagyok vele, szeptembert?l lesz bölcsödés. Köszönöm, hogy elolvasta soraimat. Várom válaszát!

Kedves Édesanya – és Lány!

Ne vegye sértésnek, hogy rögtön így a közepébe vágva rámutatok: azzal együtt, hogy nincs jó kapcsolata az édesanyjával, mert „semmibe veszi” a gyerek körüli kéréseiket, mégis egy éve rendszeresen rábízza a fiát, aki a legutóbbi id?kig ezt feltételezhet?en még jól is viselte. Szóval, a nagymamának van oka arra számítani, hogy a zökken? után (aminek oka és mértéke lehet, hogy tényleg nem jelent?ségteljes) helyreáll a megszokott rend, és a kisfiú ismét szívesen lesz vele. Megfogalmazása, miszerint „ha Ön ott van, unokája nem vele foglalkozik” nem biztos, hogy szerencsés, de abból a bölcsességb?l, tapasztalatból adódhat, hogy a kisgyermekek általában is ragaszkodnak az édesanyjukhoz, ha ? jelen van, az ? „szoknyája alá bújnak” - pedig egyébként remekül megvannak más közeli feln?tt hozzátartozóval, kedves ismer?ssel is, akivel van jó emlékük, biztonságban érzik magukat. Vajon mi az az édesanyjával való kapcsolatukban, a kettejük történetében, ami miatt ilyen súlyt, er?s élt kap ez a mondat? Miért éli Ön meg ennyire er?s elutasításként? Hiszen biztos nem nekem kell magyaráznom, mekkora könnyebbséget jelent a nagyszül?i segítség, ráadásul a nagyszül?vel való kapcsolat önmagában is igen értékes lehet az unoka számára – ami természetszer?en más, mint amit a szüleivel megél.

Illetve, ha máshonnan közelítjük meg a felvetett kérdést: Ön nincs jó kapcsolatban az édesanyjával, nem értenek egyet lényeges kérdésekben, nem bízik benne, kisfiától mégis elvárja, hogy elmaradjon a nagyival. Talán ez most gonosznak hangzik, de ezeket a dolgokat érdemes lenne el?ször önmagában rendeznie, átgondolnia (biztos sok olyan vonatkozása is van a helyzetnek, amiket velem nem osztott meg, de az Ön számára talán segítenek abban, hogy összeálljon a kép).

A helyzetet színezi a közelg? bölcsi: joggal aggódhat a kicsi, hogy nemsokára idegen környezetben, sok gyerek között, egyel?re ismeretlen gondozónénik között kell, Ön nélkül megállnia a helyét; ez érzékenyebbé teheti már most az Önt?l való elválás helyzeteiben.

Érdemes lenne leülnie az édesanyjával, és lehet?leg ?szintén, nyugodtan beszélgetni, egyeztetni a kisfia (és kettejük!) érdekében.

Üdvözlettel

Simon Sarolta