"Pszichopata emberbe botlott a lányom"

Pszichopata emberbe botlott a lányom, mit tegyek?? Lányom pár nap múlva 18, éves lesz. Kapcsolatunk mesébe ill? volt, most egy rémálom. Mióta megismerte a fiút, nincs éjszakánk, se nappalunk. A fiú ráveszi mindenre. Hangfelvételt készít a beszélgetéseinkr?l és el kell hogy küldje neki. Olyan csúnyán beszél velem, hogy a szívem szakad meg, hogy hol az a gyerek, akit neveltem. Ha egy nap nyugodtan kezd?dik, akkor a fiú addig nem hagyja békén, amíg nem kérdez t?lünk valami olyant, amivel teljesen felb?szít minket. Lányomat teljesen kontroll alatt tartja. Amikor hazaér, már hívja, az iskolában minden szünetben írni kell neki. Viszi iskolába, amikor vége a sulinak, megy érte. Elhitette vele, hogy a bulizás rossz dolog, pedig a lányom imádta a zenét, zenei suliba is jár. Az igaz barátai már elkoptak. Most mi következünk, mert azzal tömi a fejét, ha betölti a 18-at, akkor elviszi innen. Olyanokat írogat neki, hogy az ? családja milyen rendes, velünk ellentétben. Romániába akarja elvinni, hogy ott éljenek. Mint kiderült, a lányom mellett más lányoknak írogat. Persze mindent megmagyaráz! Már az els? találkozásunk után olyan megmagyarázhatatlan rossz érzések kerülgettek. Mit tudok tenni??

Kedves Szül?!

Nem hitegetném azzal, hogy rövid távon bármilyen gyökeres változást okozó dolgot tudna tenni. Ami viszont sokkal fontosabb, hogy hosszú távon elérjék: a lányuk érezze, hogy bármi történjen is vele az életben, a szül?i ház támogatja, szeretettel, melegséggel és elfogadással várja ?t. Ezt els? körben azzal tudják megalapozni, ha végiggondolják: vajon miért választotta a lányuk ezt a férfit? Mi az, amit megkap ebben a kapcsolatban, ami belevitte, ami benne tartja - a saját részér?l? Mert persze amiket a férfi tesz, az nagyon felt?n?, színpadias, látványos - de ne felejtsük el, hogy azért ehhez egyel?re egy partner is kell, hiszen arról szó sincs, hogy életveszélyesen fenyegetné, vagy fizikai er?vel stb. tartaná sakkban, fogságban a lányukat. Miért vev? ez a lány, fiatal n? (!) erre a stílusra, erre a kapcsolati mintára? "Kit?l" akarják megmentni, amikor saját magától féltik ?t...?

Egyel?re csak a saját megnyugtatásuk végett fontos minderr?l ?szintén véleményt alkotniuk önmaguk, és lehet?leg egymás, mint szül?társak számára. Azután pedig azért, mert ha ezáltal mélyebben megértik a lányuk részvételét és érzéseit ebben a helyzetben, akkor jobban fogják tudni ?t segíteni akkor, amikor ? képes lesz azt elfogadni. Talán képesek lesznek a kiélesed? helyzetben konstruktívabban, nem a konfliktust elmélyítve reagálni.

Jogi értelemben a lányuk tehát immár nagykorú: önálló döntésekre jogosult és képes az életét illet?en. Önöknek annyi lehet?ségük van, hogy ha büntet?jogi kategóriákat kezd feszegetni a történet, lépjenek jogi eszközökkel - addig pedig tartsanak ki érzelmileg a lányuk mellett, és bízzanak abban, hogy nem volt hiábavaló az a sok-sok évnyi munka, amit a legjobb tudásuk szerint az ? nevelésébe fektettek. Bízzanak a lányuk saját bels? tartásában, érzelmi bázisában - melyet talán ez a helyzet edz érettebbre, tesz próbára, formál úgy, hogy a kés?bbiekben boldog párkapcsolatot, életet tudjon a maga számára kialakítani.

Üdvözlettel

Benczné Simon Sarolta