A tanácsát szeretném kikérni egy nekem elég fontos problémában. Rajtakaptam a feleségemet, hogy megcsal, és egyel?re nem tudom ezt feldolgozni. Abban megegyeztünk, hogy adunk még egymásnak egy esélyt, látom, hogy ? is igyekszik, de érzem rajta, hogy még mindig szerelmes a másik férfiba - azt állítja, hogy nekik nincs jöv?jük, mert a másik fél is családos ember, és állítólag ez csak egy játék volt köztük, de bevallotta, hogy szerelmes lett belé. Én szeretnék még egy próbálkozást, hogy helyrehozzuk a házasságunkat, mert még szeretem, és a két pici gyermekünkkel elég szép családban éltünk. Az az egy gond van, hogy nem tudom kiverni a fejemb?l, hogy mit tett, rászoktam a cigarettára nyugtatás céljából, állandóan az jár a fejemben, mit és hogy csináltak együtt, sokszor úgy érzem, nem kapok leveg?t, nem tudok koncentrálni a gyerekekre, a munkára. Nagyon szeretném megmenteni a családot, és megteszek mindent, hogy újra tudjon szeretni engem, ? is azt mondja, hogy mindent megtesz, nem kavar többet, látom rajta, hogy próbálkozik, de azt is mondja, hogy irántam sose tudott és nem is fog tudni úgy érezni, mint a másik férfi iránt, de állítólag mindent megtesz, hogy elfelejtse és megpróbál vonzódni hozzám...

Azt mondja neki id? kell. És én félek, ezt az id?t nem bírom ki... érzem, hogy egyre jobban leépülök, fogytam 2 hét alatt 12 kilót, és nem tudom feldolgozni... Próbálok benne bízni, de állandóan az motoszkál a fejemben, hogy ha nincs épp velem, akkor megint találkozik, vagy írogat neki... Semmiképpen nem szeretnék szakítani, nekem fontos ez a család, de félek, belebetegszem, ha nem felejtem el, ami történt... Abban szeretnék segítséget kérni, hogy van-e valamiféle pszichológiai technika, ami segítene abban, hogy könnyebben felejtsek... hogy ne gondoljak állandóan arra, hogy mennyit hazudott, és hogy miket tett a másik férfival... eltelt már egy hónap az eset óta, de félek, csak az id? nem oldja meg... El?re is köszönöm válaszát...

Kedves Toni!

Vegyük szépen sorra mindazt, amit leírt. Kezdjük a konkrét kérdéssel, miszerint van-e arra valami „gyógymód”, hogy kiverje a fejéb?l az állandó aggódást.

A válaszom: igen, létezik erre megoldás, mégpedig számos terápiás eljárás formájában, amelyek abban nyújtanak segítséget, hogy a tolakodó, egyre inkább elhatalmasodó gondolatokat sikerüljön megszelídíteni és megváltoztatni. Ezzel kapcsolatban bátran forduljon pszichológus szakemberhez.

Ugyanakkor úgy gondolom, hogy ezek a kényszeres gondolatok csupán felszínes tünetei a valódi problémának, ezért ha tényleges megoldást szeretne találni, akkor nem ezzel kellene kezdeni. Amennyiben mindketten – Ön és a felesége is – úgy gondolják, hogy szeretnék kapcsolatukat újra m?köd?vé és harmonikussá tenni, a leghathatósabb segítséget a párterápiától remélhetik. Tekintettel arra, hogy a probléma közös, a megoldást is közös er?vel érdemes megtalálni.

Ezek voltak a jó hírek, most nézzünk a sorok mögé.

Véleményem szerint a vonzódás nem akarat kérdése, így nem lehet kikényszeríteni, er?ltetett próbálkozásoknak kitenni. Ugyanez vonatkozik a szerelemre és az ahhoz kapcsolódó érzésekre. ?szintén: Ön szerint érdemes hamis reményeket táplálni? Megéri tönkretenni magát olyan dolgok miatt, amiket nem változtathat meg? (Megjegyzem, a „nyugtató cigaretta” is csupán önáltató tévhit, mivel a nikotin serkent?szernek min?sül – stimulálja az agyat és a központi idegrendszert. Arról nem is beszélve, hogy ha úgy érzi, a cigarettázás enyhíti a kínokat, akkor itt nem igazi, mély érzelmekr?l, sokkal inkább függ?ségr?l és annak tárgyairól beszélünk.)

Ha a felesége megpróbál vonzódni és h?ségesnek lenni Önhöz, mennyire lesznek érzéseik ?szinték, nyíltak, és a közös bizalmon alapulóak?

Természetesen ett?l függetlenül dönthetnek úgy, hogy vállalják az újabb (meg)próbáltatást, viszont nem árt tisztában lenni a kockázatokkal. Nem áll szándékomban lebeszélni Önöket a párterápiáról, s?t éppen ellenkez?leg, kimondottan bátorítom Önöket – azzal a kitétellel, hogy a párterápiába belekezdeni kizárólag közös megegyezéssel, együttes tenni akarással érdemes.

A fentieket azért írtam le, hogy ne kergesse magát öncsalásba.

Üdvözlettel:

Herceg Attila