Van egy 3,5 éves kisunokám, koraszülött volt, de nagyon szépen fejlődik. Sajnos az óvodába járás nehezen megy, eddig soha nem hányt, de már reggel elkezdi, inkább öklendezik, szerintem gyomoridegessége van, - az anyukám eszembe jut, mama, és azért sirok - mondja és öklendezik. Most állandóan azt mondja, "az óvónéni rám adja a ruháimat" -pedig már egyedül öltözködik. Valami történhetett, mert eddig sosem hányt, de amióta óvodás, minden reggel - és nagyon sajnálom már. Még beszoktatás alatt van, fél egykor elhozzák az oviból. Mit tegyünk? Várnám szives tanácsát, tisztelettel üdvözlöm: egy aggódó nagymama

Kedves aggódó nagymama!

Azt írja, még tart a beszoktatás – nem derül ki, de remélem, nem szeptember óta. Ha még csak néhány napos vagy néhány hetes az új élmény, akkor elsősorban ennek tudnám be a reggeli rosszulléteket. Leveléből úgy tűnik, mintha nem lenne érdemi kommunikáció a szülők és az óvónők között, pedig érdemes lenne megtudni, mi is zajlik odabent, hogy érzi magát unokája a bent töltött órák alatt. Az Önök számára is megnyugtató lenne, ha némi betekintést kapnának az ovis életbe, és tisztázhatnának olyan praktikus dolgokat is, mennyire önálló már otthon, vagy hogy mik az óvodai elvárások bizonyos területeken. Mert bizony sokszor ilyesmik állnak a kezdeti szorongások hátterében, sok gyerek megretten a vélt vagy valós szabályoktól, elvárásoktól. Szóval, ha még az óvodai karrier elején állnak, mindenképpen kérjenek beszélgetést  az óvónőktől (és itt nem a fél egykor történő átvétel során elhangzó három mondatra gondolok). Ha pedig mindez már hónapok óta zajlik, akkor irány a gyerekspzichológus, mert ennyi idő alatt oldódnia kell a kezdeti nehézségeknek!

Üdvözlettel – Kiss Kinga