"Rendkívül önz? gyermek"

Kislányom 4 éves, rendkívül megosztó személyiség, mert oviban, mamánál jó kislány - azaz a nagyszül?knél azért követel?zik, hisztizik néha, de nekem otthon katasztrófa. Nem telik el nap, hogy ne veszekednénk. Ez a karantén-összezártság még rontott a kapcsolatunkon. Kb. karantén el?tt 2 héttel jött egy kiskutya a családba, akivel mivel kicsi, vele is kell foglalkozni, de igyekeztem a gyermeket is bevonni, ennek ellenére testvérféltékenység-szer? dolog mutatkozott nála. Id?közben kiderült, hogy terhes vagyok, így a rendkívül önz? gyerekemnek lassan kistesója is lesz... el?re félek. Családtagoknak parancsolgat, nem öltözik, pedig tud, ha valaki ellentmond neki, torkaszakadtából üvölt, legyünk bárhol... De ezzel szemben én akármit kérek, teljesen
süket fülekre talál, abszolút nem fogad szót nekem, és ebb?l van a konfliktus folyton, mert én sem hagyom magamat. Már azon gondolkozom, hogy valami kollektív büntit (kispad, szobafogság, mamáktól való letiltás stb.) találunk ki, míg csak észreveszi magát... Szüleimmel heti többször találkozik, alszik is náluk. Ennek megvonása is rettenetes kárt okozott a karanténkor neki, benne. Mit javasolna, hogy mivel lehetne leszoktatni a süketelésr?l, hogy kicsit együttm?ködöbb legyen? Teljesen elszívja az
energiáimat ezekkel a reggeli, napközbeni üvölt?s fél, 3/4 órás hisztériáival... Van hogy hideg zuhanyban köt ki, ha már nem bírom tovább. De nem igazán fél t?le, mert míg nem jut oda, fenyegethetem bármivel... Az anyaság cs?djének érzem magamat, apa is rászól, mert ? is látja, hogy nekem nem akar szót fogadni, de nemigen hatja meg, de ha én ezért nem csinálok valamit meg neki, akkor üvöltés, hiszti van. Borzalmas. Már nem szívesen viszem sehová magammal emiatt.

Kedves Egygyerekes anyuka!

Ez az id?szak, a 2-3-4 évesek önállósodása, hisztériája, dacolása minden szül?t megdolgoztat. A gyerekek számára ilyenkor fontos az önálló döntés, és az “én csinálom”. Így az együttm?ködés nehézkesen megy, vagyis pont ez az, amit tanulnak, hogy egyensúlyban hogyan tudnak lenni: önállóan, de mégis a szül?k központjában, egyedül, de mégis együtt. Kislányánál olyan, mintha eltolódott volna ez az egyensúly, és az alkalmazkodást kevéssé gyakorolná. Az, hogy más helyeken tud viselkedni, azt jelzi, hogy egyébként képes rá. Ezt érdemes észben tartani! Azt is fontos tudni, hogy általában az anyák és a legközelebbi családtagok kapják meg a hisztiket, ellenállást, mert tudják, biztonságban vannak, megtehetik. De azért fontos különválasztani: nem azért teheti meg, mert bármit megtehet, hanem mert hisztis gyerekként is szeretik, nem hagyják el. Ez ad neki bátorságot ahhoz, hogy ennyire irányítson. De Önnek is er?t kell gy?jteni ahhoz, hogy mégis határt szabjon ezekben. A fenyegetés nem válik be, ezt Ön is tapasztalja. Ezen felül félelmet szül, ami inkább izgatottságban, szorongásban, feszültségben jelenik meg, nem pedig együttm?ködésben. Ezzel szemben a határok, keretek, következmények kiszámíthatóvá teszik a világot. Mivel az óvodában és az élet többi területén elég sok szabálynak kell megfelelni, az otthoni élethez minél egyszer?bb, minél kevesebb szabályt érdemes kitalálni, és következményt is, ami a betartással-ellenszegüléssel jár. Az együttm?ködés els? lépéseként érdemes megpróbálni, hogy a jutalmazásra hogyan reagál: az Ön számára fontos dolog betartása azzal jár, hogy az ? számára fontos dolog teljesül. Valakinél elég egy ölelés cserébe, valaki közös játékra vágyik a leginkább. Az Önök esetében ki kell tapasztalni, hogy mi motiválja a legjobban. Ha már alkukba tudnak menni, ahol mindketten jól járnak, akkor megérte. Érdemes persze abban is gondolkodni, hogy ha nagyon nem tart be valamit, annak mi a következménye. Lehet pusztán annyi, hogy a hiszti, dühöngés idejére egyedül van hagyva, hiszen tenni úgyse lehet semmit, dühét jobb is, ha kiengedi, aztán általában egyszercsak vége van ezeknek. A hiszti sokszor a negatív érzésének a kifejez?dése, amit lehet hagyni, f?leg, ha a megnyugtatásra nem reagál pozitívan. Mikor már megnyugodott, képes kapcsolódni, akkor jöhet a közeledés, vagy akár beszélgetés. Addig meg van, hogy mást nem tud tenni a szül?, mint kivárni, és kitartani az eredeti, megbeszélt döntés mellett. A találkozásokkal való korlátozással én óvatosan bánnék, f?leg, ha ennyire fontos neki, mert csak feszültebbé teszi ?t, mint ahogy mindannyiunkat megviselt ez a karantén-bezártság id?szak. Az ellenállása er?södése mögött is lehet még annak a hatása.

Továbbá említette, hogy kiderült közben, hogy babát várnak. Nem tudom, hogy mennyire nyílt dolog ez kislánya felé, de biztosan érzi, ha nyíltan esetleg nem beszéltek róla. Ilyenkor el?fordulhat, hogy nagyobb figyelemre vágyik, vagy úgy viselkedik, mint egy korábbi életszakaszában, mintha elfelejtette volna, amit már óvodásként megtanult. Nehéz pont olyankor támogatni ?t és nyitottnak lenni, mikor befelé fordulna, vagy esetleg energiája, hangulata változóbb, mint amúgy lenni szokott. Próbáljanak meg pihen?ket találni a hétköznapokban, és segítséget kislánya körül.

Üdvözlettel

Standovár Sára