Üdvözlöm! Első osztályos, 7 éves a kisfiunk. Eddig is félt a méhecskétől, póktól, darázstól, de nem voltak olyan tünetei, amit 3 hete észleltünk. Voltunk a Vadasparkban kb.3 héttel ezelőtt, és azóta fél, nem szeret egyedül lenni, egyedül fürdeni, fogja a mellkasát, hogy nem kap levegőt és nagyon ver a szíve. Sokára tudjuk megnyugtatni. A Vadasparkban látott a terráriumban pókot, skorpiót, kígyót. Valamelyik este megkért, hogy nézzem át a testét, nincs-e rajta kullancs. Beszéltünk az iskolapszichológussal, heti 1x tud vele majd beszélgetni, de a múlt heti első alkalom elmaradt. Ma elvittem a gyermekorvoshoz, a szíve rendben van. Ő a helyi gyermekpszichológiára írt beutalót, de nem tudják fogadni, mert sokan is vannak meg hogy 7 éves. 30 km-re levő városba kellene mennünk. Szerettem volna magánrendelésre vinni, de sajnos nem tudom megfizetni. Azt szeretném kérdezni, mennyire súlyos ez az állapot, és én tudnék-e rajta segíteni?

Kedves Bernadett!

Ha kifejezetten a vadasparki látogatás lobbantotta be kisfia szorongásait, akkor remélhetőleg spontán rendeződnek a félelmei, ahogy a számára ijesztő élmények halványodnak. Leveléből azonban úgy sejtem, ezek az élmények pont betaláltak egy amúgy is érzékeny területre, és pánikká fokozták a korábban még kezelhető mértékű szorongást.

Legjobb megoldás valóban a szakember által kínált terápiás segítség lenne. Ennek révén valószínűleg nemcsak az aktuális félelmek oldódnának, de a terápia általában felvértezné kisfiát az esetleges későbbi szorongató tapasztalatokkal szemben. Ha azonban semmiképp nem tudnak eljutni szakemberhez, és kisfiát félelmei nem vezetik mindenféle elkerülő viselkedéshez (helyzetek kerülése, nehogy találkozzon a rettegett állatokkal), illetve még nem akadályozzák a mindennapi élet élvezésében, akkor lehet otthon is próbálkozni szorongásoldó praktikákkal. Ezek közül a leghasznosabbak talán azok, melyek játékba vonják a rettegés tárgyát, és általában visszaadják a kontrollt a kisgyerek kezébe. Vagyis LEGO-figurákkal el lehet játszani, hogy a jól megépített LEGo-várost különös lények támadják meg, és a városlakók hatékonyan megvédik a várost. Érdemes úgy szervezni a játékot, hogy a gyerek felváltva lehessen a várvédőkkel és a szörnyekkel is – a védők szerepében megtapasztalhatja azt az erőt, mellyel képes visszaverni a félelmetes lények támadását, a támadók szerepében pedig teret kaphatnak azok az agresszív indulatok, melyek kiélése minden szorongó gyerek számára mámorító, énerősítő élmény. Ugyanezt a motívumot lehet bunkerépítéssel kombinálni (megépítjük, megvédjük), de akár egy activity-játék keretei között is teremthetünk olyan helyzetet, hogy az érintett gyereknek el kell játszania a félt állatokat. Önmagában az, hogy a bőrükbe bújhat, s a megfélemlítettből átmenetileg átkerülhet a félelmetes szerepébe, sokat segít a szorongások oldásában.

Ha pedig ezek az otthoni játékba bújtatott terápiás praktikák nem elégségesek, mégiscsak a szakember segítségét ajánlom!

Üdvözlettel – Kiss Kinga