Rettegek, hogy nem fejl?dik megfelel?en a kisbabám

28 éves anyuka vagyok, aki 2 hónapja szülte meg els? gyermekét. Amióta megszületett, ? a mindenségem, nagyon szeretem. Az a problémám, hogy folyton azon stresszelek, hogy nem fejl?dik korának megfelel?en, és a kés?bbiekben valamilyen betegsége, gondja lesz (autizmus). De ezeknek semmi jele, környezetemben mindenki rendben találja. Óvón? vagyok és autista gyerekekkel foglalkoztam, lehet, ezért van bennem ez a félelem. Amúgy természetes úton született, egészséges nagyfiú. Bármit csinál, ami nekem furcsa vagy nem normális - pl. nem nyúl egyel?re a játékok után -, én máris a internetet bújom, hogy az ? korában mit kellene csináljon. Miközben én is tudom legbelül, hogy milyen ügyes és szépen fejl?dik. Hogy tudnám kiverni ezeket a rossz gondolatokat a fejemb?l? Érzem, hogy változtatnom kell a gondolkodásomon, mert ha nem, hosszútávon kikészítem magam és majd a környezetemet is.

Kedves Em?ke!

Az els? gyermek születését általában kitüntetett figyelem, nagy izgalom övezi - az ismeretlen, új élmény nemcsak a leend? (szintén most "szület?") édesanya számára próbatétel, de minden érintett hozzátartozónak különleges. Az édesapa viszonyulása, a nagyszül?k hozzáállása, a környezetb?l érzékelt elvárások mind er?s hatást gyakorolnak a kismamára, aki kifejezetten érzékeny, így minderre fogékony, és meglehet?sen sérülékeny lelkiállapotban van.

Nehezíti a helyzetet, ha a csecsem? - veleszületett temperamentumából adódóan, tehát természetes adottságai miatt - nehezebben szabályozható, így az els? hónapok fizikailag is igen kimerít?ek lehetnek a gondozók számára.

A várandósságot (ahogy a magyar nyelv találóan kifejezi: "másállapotot") természetes módon kísér?, a születend? gyermek számára helyet teremt? fantáziák, álmodozások során sokszor felbukkannak félelmek, szorongások is. Ezek sok mindenb?l táplálkozhatnak, az édesanya saját korai kapcsolati sérüléseit?l, negatív (akár, mint az Ön esetében is: szakmai) tapasztalataitól a (pár-)kapcsolati nehézségeken át a sz?kebb és tágabb környezetb?l érkez? rengeteg elvárásig... hosszú a sor.
Szerencsére ezek oldására is sokféle lehet?ség adódik. El?ször is, sokat segíthet az érzések, gondolatok ?szinte megosztása azokkal, akik a legközelebb állnak: a megért? férj, a gyermeknevelésben már tapasztalt nagyszül?k büszkék is lehetnek rá, ha támaszai az elbizonytalanodó anyukának. Jó esetben a babával egyre gy?l? sikerélmények, pozitív tapasztalatok, az er?söd? kapcsolat örömei önmagukban is enyhítik az aggodalmakat. Azonban ha a "rossz gondolatokat" mégsem sikerül pár hónapon belül el?zni, érdemes szakemberhez fordulni, hogy segítsen helyrebillenteni az egyensúlyt, és reális képet alkotni arról, hogy mi tekinthet? egészségesnek a fejl?dés adott pontján (pl. Országos Gyermekegészségügyi Intézet). Hiszen a kicsi egészséges fejl?désének legf?bb záloga, ha az anya minél zavartalanabbul, nyugodtabban képes róla gondoskodni. Nem a tökéletesség a cél, hanem az "elég jó" anyaság - a valódi kapcsolódás, ráhangolódás a babára.

Sok örömet és er?t kívánok a szület? családhoz!

Simon Sarolta