Rettegünk a fiamtól

A 25 és 27 éves fiammal lakom együtt. Illetve eddig a párommal. A nagyobbik fiamnak dühkitörései vannak. Összeveszett mindenkivel a sz?kebb és a tágabb családban is. Itthon örjöng, tör-zúz. 20 éves sérelmeket emleget. Vélt vagy valós sérelmeket emleget. És mindenkit gy?löl. Rettegünk itthon. A párom elköltözött itthonról, mert ? is a célpontja. Aggódom a család összes tagjáért. Érte is. Szakemberhez nem hajlandó elmenni. Teljesen tanácstalan vagyok. Ha következetes vagyok vele, az sem használ. De azt sem akarom, hogy mindenki a sz?nyeg alatt közlekedjen itthon.

Kedves Édesanya!

Feln?tt gyerekeivel él, és egyikük miatt egész családja retteg, élettársa elköltözött. Vajon mi az oka annak, hogy feln?tt gyerekei még nem kezdtek önálló életet, „mamahoteleznek”, ahogy ma mondják. Él?sködnek a szül?kön, irányítani próbálják a családot, pl. azzal, hogy rettegésben tartanak mindenkit. Fontos, hogy mióta tart ez a helyzet. Mindig ilyen volt a kapcsolata a fiával, vagy valamikor megváltozott. Miért?

A mamahotelezés ma nagyon gyakori, f?leg a fiúk esetében. Halogatják a családalapítást, a munkába állást, az önálló felel?sségvállalást. Sok esetben élvezik az anya és a család nyújtotta kényelmet, kiszolgálást, szeretetet, anyagi biztonságot. A családi élet ciklusokból, jól körülhatárolható id?szakokból áll - a párkapcsolat kialakulásától a halálig. Amikor feln?nek a gyerekek, akkor kezd?dik az „üres fészek” id?szak, amikor a gyerekek kirepülnek, és a pár magára marad, ki-ki külön úton folytatja az életét. A gyerek saját célokat keres, új családot alapít, a fészekben maradók is kialakítják az új, „gyerekmentes” életüket. Vannak esetek, amikor ez a leválás nem történik meg, és ez mindkét félen múlhat.

Ha együtt marad gyerek és szül? - és itt nem a többgenerációs családként él?kre gondolok, hanem azokra a helyzetekre, amikor a gyerek meg?rzi gyerek-helyzetét, és a szül?i szerep se tud lezáródni – ez mindig valamilyen elakadást jelent a család fejl?désében. Beszéltünk már a gyerek érdekeir?l, de lehet, hogy a szül? nem tudja elengedni a gyereket. Fél az egyedüllétt?l, nagyon szoros a kapcsolat, emiatt a gyerek nem találja helyét a külvilágban. Lehet, hogy a család a sok szolgáltatással túl kényelmessé teszi a gyerek számára az otthonmaradást.

A feln?tté válás egyik fontos állomása, amikor a gyerek kialakítja a saját véleményét, kiértékeli addigi életét és kapcsolatait, véleményezi a környezetét, a szüleit. Ilyenkor kerülnek felszínre a sérelmek. Nagyobbik fia kicsit elcsúszott ebben a folyamatban, általában a serdül?kor utolsó szakaszában jellemz? ez a viselkedés. Nagyok lehetnek a vélt vagy valós sérelmek, melyek ilyen heves indulatkitöréseket váltanak ki, jó részük feltehet?leg Ön ellen irányul.

Érdemes lenne megvizsgálnia saját szerepét az egész helyzetben. Mivel tudná segíteni a gyerekek önállósodását, leválását. Ebben az életszakaszban a párjával kellene élnie, a gyerekek nélkül. Párja elköltözése komoly figyelmeztetés arra, hogy nem jó irányba mennek a dolgok. Ha jó a kapcsolatuk, akkor párja komoly szövetségese, segít?je lehet abban, hogy el?bbre lépjenek. (Pl. el is költözhetne hozzá, és boldoguljanak a fiúk, ahogy tudnak.) Mindenképpen érdemes lenne saját magának is segítséget keresni. Egy terápiában megérthetné, mi vezetett ide, és hogyan tudná elengedni gyerekeit, hogy ?k is élhessék feln?tt életüket. Ha Ön változik, változnak a családi szerepek is, talán nagyfia is megtalálhatja a maga útját. Szakembert a MIPSZI oldalain is kereshet.

Üdvözlettel

bárdos kata