Rettent?en hiányzik, de nem akarom megalázni magam

49 éves férjes asszony vagyok, 2 feln?tt gyerekkel, az egyik még velünk él, a másik már teljesen önálló. 3 hónapja kapcsolatba kerültem egy régi ismer?sömmel, aki iránt 32 éve plátói szerelmet éreztem, amir?l ? nem tudott. Hevesen elkezdett udvarolni. Az elmúlt id?ben sokat beszélgettünk, találkoztunk is, nagyon m?ködött köztünk az úgynevezett kémia. Ha együtt voltunk,
nagyon intenzív volt köztünk a kapcsolat. ?t 3 éve elhagyta a felesége, s hallomásból tudom, hogy a férfi zsarnoki természete miatt. Én ezt az oldalát még nem ismerem. De azt érzem, hogy elég birtokló személyiség. 5 hét ismeretség után feltette a kérdést, hogy élnék-e vele, otthagyva a férjemet, akivel már eléggé ellaposodott a kapcsolatunk, de ragaszkodik hozzám, mindent megtenne értem, jól élünk anyagilag és egyéb szempontból is. Nincs veszekedés, sokat dolgozik és eléggé elvan a kis világában. Én erre a kérdésre nem tudtam választ adni akkor. Az úriember eléggé vallásos egyébként, aki többször is meggyónta a kapcsolatunkat és folyton azt hangoztatta, hogy nagyon rosszul érzi miattam magát, b?n, hogy férjes asszonnyal van kapcsolata. /Most benne van egy nagyon nehéz és körülményes válásban, ami az anyagiak miatt van/ Több szerelmes dalt küldött nekem. El kellett olvasnom Máraitól az Igazi c. regényt és annak folytatásait, Vass Albert  Szívpalota titka c. versét. Folyamatosan hangoztatta, hogy gyötr?dik miattam, de nem tud ellenállni nekem. Többször is elt?nt napokra, mikor nem írt. Egy id? után én kerestem, így kapcsolatban maradtunk. Két hete viszont egy nagyon szép együttlét után azt írta, hogy csodálatos estét töltöttünk együtt, de utána egész éjszaka gyötr?dött, nincs realitása a kapcsolatunknak,
s nem akarja felborítani az életemet. Ha velem van, nem tud nekem ellenállni, de este csak szenved. Én írtam neki, hogy most ezt a kapcsolatot nem tudnám abbahagyni, mert annyira szép és egész életemben csak bánnám. Kértem, hogy beszéljük meg személyesen, de azt mondta, még gondolkozzunk. Ez két hete volt, azóta egyikünk sem írt a másiknak. Mit tegyek Ön szerint? Nagyon szenvedek, mert nagyon mélyek az érzéseim. Rettent?en hiányzik, de nem akarom megalázni magam.

Kedves Hölgyem!

Házassága jó, de kapcsolatuk ellaposodott. Talán ezért sodródott bele ebbe az új kapcsolatba. Új barátja küzd saját dilemmáival, úgy t?nik, hogy nem tudja/akarja felvállalni a kapcsolatukat.

Kalandja felébresztette igényeit több intimitásra, intenzívebb szexre, több tör?désre, vagyis, hogy ismét n?nek érezhesse magát. Férje már régen elszokhatott attól, hogy tör?djenek egymással, az intimitás megsz?nése, a szex hiánya miatt menekülhetett a „saját kis világába”. Mi lehetett az oka a kapcsolatuk kih?lésének – ma már nehezen kideríthet?, de talán nem is fontos. Ön még mindig ragaszkodik hozzá, talán még szereti is, férje is kitartott Ön mellett. Talán még tehetnek azért, hogy újra egymásra találjanak.

A két hét szünet alkalmat ad mindkét félnek a gondolkodásra. Egy férfi, aki b?nnek tartja kapcsolatukat, el?bb-utóbb a hite mellett dönt. Egy „birtokló” -  birtokló lesz újabb kapcsolataiban is. Mit gondol? Szeretné, ha irányítanák, korlátoznák, befolyásolnák? Beszélgessen férjével, hívja el valahova, csináljanak közös programot! Érdekl?djön kedvtelései iránt! Vegye fel vele a kapcsolatot! Próbálja meg elképzelni, milyen lenne nélküle! Mi az, ami hiányozna az életéb?l? Talán a közös programok segítenek abban, hogy ismét közel kerüljenek egymáshoz. Még a szex is feléledhet az érdekl?dés, az intimitás felidézésével. Fordulhatnak párterápiával foglalkozó pszichológushoz is, aki segíthet az els? lépésekben. Szakembert a MIPSZI oldalain is találhat.

üdvözlettel

bárdos kata