Nagyobbik gyermekünk 16 éves fiú, a kisebbik 14 éves kislány. Gyermekkoruk óta imádnak táncolni. Középiskolai tanulmányaikat egy olyan intézményben szeretnék folytatni, ahol csak háromévenként van felvételi. Az előző ciklusban a fiam még csak hetedik osztályos volt, emiatt nem jelentkezhetett. Gimnáziumba ment, de nem tett le szándékáról, ebben az évben felvételizik. Kislányunk, aki most nyolcadikos, szintén ide akar jelentkezni. A problémánk az, hogy a fiam nem akarja, sőt agresszívan megtiltja, hogy ő is odamenjen. Ha mégis megteszi, annak nagyon komoly következményei lesznek. Hallani sem akar arról, hogy egy iskolába járjanak. Vidéken élünk, ez az iskola Budapesten van. Nem tudunk mellettük lenni. Féltjük a lányunkat, mert nagyon gonosz tud lenni a bátyja. Milyen lehet a jó döntés ebben a kérdésben? Köszönettel várjuk véleményét.

Kedves Ildikó!

Nem tudom, hogy mi ez az iskola. Mennyire nehéz bekerülni? Részint értem a fiát, hiszen várt erre a lehetőségre, és nagyon féltékeny lehet, hogy a húgának ez most egyszerűen megadatik. Azt is el tudom fogadni, hogy kamaszként nem akarja, hogy a „kicsit” a nyakába akasszák. Nyilván vannak objektív körülmények, ami miatt a családnak praktikus is lenne ez a megoldás, hogy együtt legyenek egy helyen.

Ha viszont nagy a verseny, akkor még az is megtörténhet, hogy éppen egymást ütik ki. Ami újabb konfliktust eredményezhet. Nem irigylem Önöket.

Sajnos ahhoz nagyon keveset tudok a gyerekeik természetéről, testvérségéről, hogy egyértelműen meg tudnám mondani, mi itt a helyes. Én az Önök helyében sokat beszélgetnék arról vele, hogy mitől tart, miért nem akarja, mi van a fejében a budapesti életről? Talán ezek a tisztázások előrevisznek. És Önöknek is segít megérteni az ő érzéseit. Úgy érzem, hogy sok ebben a testvérrivalizáció, de nem tudom, hogy ez mindig végigkísérte az ő életüket, vagy csak most erősödött fel?

Lehet, hogy keresnék alternatív lehetőséget is más vidéki művészeti középiskolákban. Szerintem vannak még ilyenek.

Üdvözlettel: Majoros Andrea