"Rossz" osztály, "rossz" gyerek

A következ? problémám van: Máté fiam 12 éves, és újszülöttként fogadtuk örökbe, amelyr?l ? nem tud (nem tudom, van-e jelent?sége). Az év elején iskolát váltottunk, elmondása szerint hamar beilleszkedett - az iskolában magatartásfüzet van, amibe beírják a gyerek botlásait. Öt beírás után már a 3. héten osztályf?nöki figyelmeztetésben részesült, és mostanra (nov. 21.) elértünk odáig, hogy már csak egy beírás kell, és fegyelmi eljárással kicsapják az iskolából. természetesen ez a helyzet a tanulás rovására is megy, persze nem csak nála, hiszen kiderült, hogy ez az osztály különösen "rossz", ezért a tanári kar röpdolgozatokkal, egy órán akár többel is próbálja kordában tartani ?ket. Természetesen az osztály 95%-a egyes dolgozatot ír, köztük a fiam is. Az osztályf?nök azt mondta, hogy az osztály érdeke az lenne, ha másik iskolát keresnénk, én nem tartom jó megoldásnak, hiszen a probléma csak az iskola szempontjából oldódna meg.
Máté 4 éves kora óta focizik, és nagyon nehezen tudjuk megoldani az edzésre járást, mivel egy másik városban jár edzésre (iskolába is odajár), szeptember óta négy edzésre tudtunk menni, nincs autónk, a vonat óránként jár, így este 21 óra, mire hazaérünk, ezután kellene még tanulnunk, amit persze nem tudunk megoldani, mert a gyerek már az állomáson a vonatra várva alszik. De mivel hogy nem jár edzésre, a csapatból is kihagyják a mérk?zéseken, ha játszik, akkor 5 percet kap. Régebben elképzelhetetlen volt, hogy Máté nélkül álljon fel a csapat. Társai, ha edzésen van, zaklatják, legutóbb betörték az orrát. Az iskolapszichológussal egyszer beszélt a tanévben, és csak jöv? héten fog legközelebb, én ezt kevésnek tartom, de sok a gyerek, akivel foglalkozni kell. Az utolsó igazgatói int? után nem találtam a gyereket a lakásban, és szörnyülködésemre a tet?n volt, arra nem válaszolt, miért volt ott. Az a kérdésem, hogy Máté tényleg rossz gyerek, kihez fordulhatok ilyen
esetben, mert én azt gondolom, hogy az iskola csak meg akar szabadulni t?le - vagy röviden, most mit tegyek?

Kedves Édesapa!

Örülök, hogy írt, és így lehet?ségük nyílik a családban Máté helyzetér?l új szempontokkal gazdagodva, néhány lényeges pontot kétszer aláhúzva (!) tovább gondolkodniuk. Az els? és legfontosabb: IGEN, hatalmas jelent?sége van annak, hogy Máté örökbefogadott gyermek, mint ahogy annak is, hogy ezt a jelenséget hogyan kezelik a családban!!! E témában jó szívvel ajánlom Bogár Zsuzsa: Az örökbefogadás lélektana c. könyvét, mely az Ágacska Alapítvány honlapján keresztül (http://www.agacska.hu/konyvek/) megrendelhet?. Igényes, érthet?, életszer?, hasznos szakirodalom. Továbbá a Mindennapi Pszichológia 2017. októberi és decemberi számában e témában megjelent cikkeket, és a magazin weboldalán a "Pszichológus válaszol" rovat vonatkozó levélváltásait (http://mipszi.hu).

Az örökbefogadás, mint lélektani-kapcsolati helyzet néhány általános ismérvét azért itt is kiemelem: például, a szül?k sokszor azt feltételezik, hogy a gyerek "semmit sem tud, hiszen olyan kicsi volt" - annyiban igaz, hogy "tudni" valóban nem tudja, hogy mi történt, de ez annál nagyobb baj! Hiszen érzelmi emléknyomok már a magzati korból maradtak benne várandós édesanyjáról, ?seir?l, az azóta eltelt sok-sok év során pedig érzékelt a körülötte zajló társas, családi helyzetekben rengeteg mindent, ami erre nézve információt hordozhat, s ezek együttesen mára homályos, akár nyomasztó feltételezésekké, kételyekké duzzadhattak. A kamaszkor pedig ett?l függetlenül is a normális identitásválság ideje, amikor minden megkérd?jelez?dik, megmérettetik - honnan jöttem? Merre tartok? Mik az értékeim? Mik a lehet?ségeim? Kihez tartozom (!!!)?... ezekre a kérdésekre lehetetlen megnyugtató választ találni, ha pont a kezdet tisztázatlan, eltitkolt, eltagadott.

Az Önök esetében is valószín?leg itt a legf?bb ideje tehát, hogy megismertessék a fiukat a történetének azzal a részével, amit Önök tudnak. Ezáltal lehet?séget kapjon arra, hogy saját viszonyulást alakítson ki a sorsához, vér szerinti szüleihez, Önökhöz! Hogy megküzdhessen, megdolgozhasson a saját igazi történetével.

Mindezeken túl: leírása alapján az iskola módszerei legalábbis megkérd?jelezhet?ek. A magatartásfüzetbe miért nem írnak dicséretet, elismerést is? Nincs az a gyerek, aki valamiben ne lenne jó - és akinek ne adna szárnyakat, ha ezért elismerik ?t. Az osztályt "különösen rosszként" könyvelik el, ebb?l arra következtethetünk, hogy mintha már le is mondtak volna arról, hogy hathatós segítséget adjanak a közösségnek és tagjainak a harmonikusabb m?ködés elérésére. Azt már hadd ne kommentáljam, hogy a legjobb megoldási, fegyelmezési ötlet a röpdolgozat... de úgy t?nik, a b?nbakképzés több szinten is m?ködik, mert nemcsak az osztály egészéb?l, de annak egyik tagjából is eltávolítandó "hibást" képeznek. Az iskolapszichológus helyében inkább az osztályközösséggel foglalkoznék.

Azt nem teljesen értem, hogy ha iskolába is másik városba jár Máté, akkor miért ilyen nehezen megoldható az edzés - ami viszont egy igen fontos köt?désnek t?nik a részér?l, és a sport valószín?leg egy olyan terület, ahol könnyebben sikerélményhez jut(hatna).

Végül, de nem utolsósorban: NEM rossz gyerek!!! Érzékeny, bels? vívódásokkal teli, sokszor kétségbeesett és eszköztelen stb. Megfontolandónak tartom az iskolaváltást.

Kívánom, hogy gyermekük még ért?bb, elfogadóbb megtartásával, segítésével el?rébb jussanak a problémák megoldásában.

Üdvözlettel

Benczné Simon Sarolta