Rühellem az egész mostani életemet

12 éves lány vagyok és egy olyan problémával fordulok most Önhöz, amit úgy érzem, meg kell vitatnom. A szüleim 5 éves koromban elváltak, ez engem nagyon megviselt, azóta mind anyukámnak, mind apukámnak lett másik társa. Én anyukámmal élek, és már egy jó ideje velünk él a barátja is. Én kifejezetten rühellem ?t meg az egész mostani életemet. Anyukám egyáltalán nem foglalkozik velem, csak vele! Teljesen megváltozott, mióta velünk él. Én próbáltam elmondani neki, de csak leszidott, hogy ne játsszam ennyire túl. Egy ember, a nagymamám az, aki megért engem, mert neki is ugyanolyan rossz. Nála nagyon jól és biztonságban érzem magam, nagyon szívesen élnék nála. Ezt meg is engedte a mamám, hisz teljes mértékben megért és támogat, és azt mondta hogy hozzá bármikor fordulhatok. De nem hiszem, hogy ezt anyukám is támogatná. Én viszont már nagyon nem érzem jól itthon magam, és sosincs kedven hazajönni! Kérem, segítsen, nagyon rossz nekem ez az egész, mindennap sírok miatta és nem szeretném ezt az életstílust!

Kedves Réka!

Szomorú, hogy így alakult a családi életetek. Sok gyerek és fiatal megy át ezen az élményen sajnos. Jó, hogy neked ott a nagymamád! A helyedben kihasználnám minél inkább ezt, hogy ? van, és beszélgethetsz vele és megért. Nem biztos, hogy az a megoldás, ha odaköltözöl hozzá, mert az azért összetettebb, bonyolultabb dolog, de az mindenképpen jó, ha személyesen-telefonon beszélgettek, és nem tartod magadban az érzéseidet.

Fontos tudnod, hogy nem vagy egyedül ebben a helyzetben, és a barátaid közt vagy kortárs csoportban is találhatsz olyanokat, akik hasonló dolgokkal küzdenek, esetleg vannak megoldásaik is rá. Változást eredményezhetne az is, ha anyukáddal beszélgetnél. Nem mindegy, hogy mit-mikor-hol-hogyan mondasz, így szerintem nem egyedül kellene belevágnod. Például a nagymamád is lehetne egy olyan személy, aki segíti azt, hogy anyukád és te jobban megértsétek egymást. Vagy Apukád, ha ? is ki tud állni melletted. De akár lehet ez egy pszichológus, vagy tanár, vagy bárki feln?tt, akiben megbízol, és támogatni tud.

A szomorú napokon pedig keress addig olyan elfoglaltságot, ami fontos neked, felvidít, szereted csinálni. Hátha találtok olyat is, amibe anyukád is szívesen bekapcsolódik.

Üdvözlettel

Standovár Sára