Se veled, se nélküled

A párommal egy éve külön vagyunk, el?tte máfsél évet töltöttünk együtt, de a féltékenység miatt, megcsaltam. Sokáig nem tartottuk a kapcsolatot, majd újbóll beszélni kezdtünk. De valahogy mindig az lett a vége, hogy az ágyban kötöttünk ki, mindig megegyeztünk, hogy csak ennyi, neki voltak utána kapcsolatai, de mindig az lett a vége, hogy hozzám jött vigaszra. Sok ismer?söm azt mondja, kezdjük újból, én próbáltam err?l beszélni vele, de ? azt mondta, nem tudja újrakezdeni. Sokszor veszekedtünk, néha elég csúnyán, de a vége ugyanaz lett, valamelyikünk mindig kereste a másikat. ? is bevallotta nekem, hogy valamiért nem tud elszakadni t?lem, és nem is akar. Ilyen se veled, se nélküled kapcsolat. Már nem tudom, mi van kett?nk között, lehet, hogy titkolja az érzelmeit, vagy fél a bukástól ? De akkor miért ragaszkodik ennyire hozzám, és én is hozzá?

Kedves Beatrix!

Ha az lenne a legf?bb kérdése, hogy vajon minek nevezhet? az, ami Önök között van, én pedig megpróbálnám ezt tömören felvázolni, azt mondanám, hogy kölcsönös függ?ség, aminek központjában a szex áll. Persze mindannyian tudjuk, hogy közel sem ilyen egyszer? a dolog. Engedje meg, hogy rávilágítsak mindkettejük szemszögéb?l.

Hölgyeké az els?bbség, kezdjük Önnel.

Adott egy párkapcsolat, ami valaha m?köd?képesnek t?nt, bár lássuk be, ahol a féltékenység és a megcsalás megjelenik, ott a kapcsolat már korántsem nevezhet? harmonikusnak. Ez persze nem csekély konfliktusokat szül, jönnek a menetrendszer? veszekedések, végül a szakítás. Ahogy a vihar kezd lecsengeni, s egyedül marad az érzéseivel, rájön, hogy talán Ön rontott el valamit, és abban reménykedik, hátha lesz még alkalma jóvátenni.

Az egykori társ egyszer csak felbukkan, el?törnek a régi érzések, a mélybe taszított vágyak, és újra egymás karjai közt találják egymást. Ön tudja, hogy a férfi vigasztalást keres, s úgy érzi, ha oltalma alá veszi, bizonyíthatja, hogy szüksége van Önre, s ezzel megtörténik a jóvátétel.

Hogy látja ezt a férfi?

A kiindulópont közös: egy tönkrement kapcsolat, amelyb?l a férfi azzal a tudattal száll ki, hogy a n? még mindig szereti ?t – kvázi bármikor visszahódíthatja. Ugyanakkor az a vágy is benne él, hogy másnál keresse a boldogságot, ami rendre füstbe megy. Szeretetre van szüksége, de hol kaphatná meg? Ezen a ponton jön Ön a képbe. A férfi újra felkeresi, abban a reményben, hogy Önt?l megkaphatja azt, ami után sóvárog. Ám egy valamit szem el?l tévesztettünk: a vágyaik nem azonosak.

Elég ezt a kört egyszer-kétszer lefutni, és máris kialakult a kölcsönös függ?ség. Mindketten úgy érzik, szükségük van egymásra, de a háttér még mindig nem ugyanaz. Ön er?t, biztatást akar adni a férfinak, míg ? ezt úgy értelmezi, elég jó ahhoz, hogy Önt bármikor megkaphassa. Ez azonban nem egyenl? a párkapcsolattal, és ezt a férfi is tudja. Az ? részér?l ez csupán egy remek befektetés, egy nagyszer? kapcsolati t?ke, amelybe alig invesztál, s mégis minden alkalommal tetemes nyereség üti a markát. Akkor miért dobná el az aranytojást tojó tyúkot?

Mindaddig, amíg Ön magára vállalja ezt a szerepet, a helyzet egy fikarcnyit sem fog változni. Marad a szex, de mellette állandó kísér? lesz a veszekedés, a visszatér? huzavona. Ön boldog ett?l? Valóban erre van szüksége?

Amennyiben bármilyen irányú és el?jel? változást szeretne, azért Önnek kell tennie.

Üdvözlettel:

Herceg Attila drs.