Semmi szépséget nem találok magamban

Egy tinédzser lány vagyok aki mindig marcangolja magát. Minden lány barátn?met szebbnek, jobbnak látom, mint magamat. Nincs önbizalmam, és néha túl meggondolatlan vagyok. Nincs egyetlen olyan barátn?m sem, akinek minden titkomat elmondhatnám, sokszor
gondolok a halálra. Nem tudom, hogyan  legyek pozitiv személyiség és olyan ember, aki ki tud állni magáért, ha arról van szó. Semmi szépséget nem találok magamban. Mindig más barátn?m b?rébe akarok bújni...

Kedves Tinédzser lány!

Kérlek, úgy olvasd a soraimat, hogy azt szeretném velük üzenni: nem vagy egyedül! Tudom, hogy most nagyon kilátástalannak látod a helyzetedet, és úgy érzed sokszor, hogy te a vagy a legszerencsétlenebb az egész világon... de hidd el, ez nem a te hibád! S?t, hülyén hangzik, de tulajdonképpen természetes, hogy ilyeneket gondolsz, érzel... átélni sokszor fájdalmas, de ez jelzi azt, hogy normális, egészséges vagy! Ilyen, és ehhez hasonló kínzó kételyeken, kérdéseken keresztül vezet az út egy érett, kiegyensúlyozott feln?tt személyiség felé. Persze ez még nagyon távolinak, szinte elérhetetlennek t?nik, de ott van ám.

Elkezdtél komolyan foglalkozni olyan igazi nagy kérdésekkel, mint az élet értelme, mibenléte, önmagad értéke, értékessége, képességeid, lehet?ségeid tágassága határai, saját magad formálásának esélye és korlátai... célokat t?zöl ki, amelyek felé küzdesz, amikért tenni akarsz nap mint nap... észreveszed, hogy mások milyenek, megfigyeled ?ket, próbálod beépíteni a tapasztalataidat... ez fantasztikus!

Ha látsz olyat a kortársaid között, aki mintha mentes lenne mindezekt?l a nehézségekt?l: hát... nézz oda kicsit jobban. Állítom, egyikük sem olyan "szerencsés" (ha a tagadást lehet szerencsének nevezni), hogy tökéletesen bombabiztos önértékelése és hibátlanul m?köd? társas kapcsolatai lennének. Maximum ügyesebben rejtegeti kétségeit, önmarcangolását mások (és saját maga) el?tt. Te most csinálod ezt végig: tehát, kis szerencsével túl is leszel rajta hamarosan, és sokkal er?sebben, gazdagabban kerülsz ki bel?le.

Ehhez persze kell valaki, valami, ami átsegít a nehezebb szakaszokon. Akivel, ahol megtapasztalhatod az életed, önmagad szépségét: mert mindenki jó valamiben, és mindenkiben ott van a szépség! De senki nem fogja jobban akarni megtalálni, mint te magad... mi az, amit örömmel csinálsz? Amiben feloldódsz, amiben alkotsz? Csináld minél többet, és egyre jobb is leszel benne. Ki(k) az(ok), akikkel szeretsz együtt lenni? Légy velük, és lásd meg az együtt töltött id?k apró örömeit. Lehet, hogy ott van melletted valaki, aki akár a barátn?d is lehetne, ha meg mernéd kockáztatni, hogy a bizalmadba fogadd? Mindannyian éhezünk bens?séges, megtartó kapcsolatra - kívánom, hogy te is találj ehhez megfelel? társat!

Ha van a sulidban iskolapszichológus, bátran keresd meg: ? megtartja a titkaidat, és további er?t adhat neked. A halállal kapcsolatos gondolataidról mindenképpen beszélj, kérlek, egy feln?ttel, akiben (leginkább, vagy legalább valamennyire) megbízol: tud ez túl nagy teher lenni ahhoz, hogy egyedül cipeld.

Nagyon drukkolok neked! Biztos vagyok benne, hogy csodaszép pillangót rejtegetsz a gubóban... kívánom, hogy a maga idejében el? tudjon majd bújni, örömödre!

Üdvözöl

Simon Sarolta