Senkit nem érdekel, mi van velem

Lassan már 2 éve depressziós vagyok. Legalábbis én így érzem. 17 éves múltam, és még soha nem éreztem ilyen rosszul magam. Már hetek óta nincs kedvem semmit se csinálni, azt se, amit régen imádtam. A barátaimmal már csak veszekszek, a családommal meg már alig beszélek, mert nagyrészben miattuk érzem így magam. Nem egy konkrét dolgott tettek, ami miatt ez történt, hanem, hogy évek óta szinte nem is érdekli ?ket, hogy mi van velem. Ezen kívül meg még elég sok más is történt. Beszélni err?l nem tudok senkinek, mert akkor úgy érzem, hogy gyenge vagyok és szégyenlem, hogy nem tudom egyedül megoldani. Ezt a levelet is nagyon nehéz megírnom. Az elmült pár napban egyre többet gondolok az öngyilkosságra. Eddig mindig a jöv?m tartotta bennem a lelket, mert arra gondoltam, hogy az majd milyen jó lesz, de most már úgy érzem, hogy ennyi szenvedésért nem éri meg. Szóval gondolkozom az öngyilkosságon. Nem akarom megtenni, csak néha úgy érzem, hogy egyszer el fogok oda jutni, hogy majd meg akarom tenni. Most úgy érzem, ha megtenném, senkit se érdekelne. Az se t?nt fel senkinek, hogy mennyire megváltoztam, pedig ezel?tt elég boldog voltam, vagy ha észre is vette, nem igazán érdekli. Sokszor már úgy érzem, hogy nem is akarok túl lenni a depresszión. Azt se tudnám mondani, hogy megbékéltem vele, csak hogy már nem érdekel.