Soha nem éreztem semmiféle érzelmet

17 éves vagyok, és még soha nem éreztem semmiféle érzelmet szeretteim/emberek felé. A köt?dést érzem a szeretteim felé, de csak úgy köt?döm hozzájuk, mintha tárgyak lennének... egy fontos tárgy. Volt egy kapcsolatom 1 és fél éve, de semmit nem éreztem iránta. Mivel én voltam neki az els?, nem akartam megbántani, ezért belementem a kapcsolatba, ami hamar tönkrement a nagy távolság miatt. A mostani kapcsolatom sincsen máskép... tudtam, hogy nem fogom tudni viszontszeretni, de boldoggá akartam tenni, hiszen mily meglep?, neki is én vagyok az els?. Az els? kapcsolatomat könnyen végig tudtam vinni, de ezt nem, mivel ? nem külföldön lakik, így szinte minden hétvégén találkozunk és írunk egymásnak. ? vette el az ártatlanságomat is, ami neki egy csodálatos pillanat volt, de számomra meg csak olyan, mintha csak kezet fogtam volna egy emberrel (ami furi, mivel az emberi érintést?l viszont irtózom/undorodom). Nem éreztem soha semmilyen csodálatos érzést, mint amir?l a "barátaim" beszélnek... nem mellesleg sok a konfliktus köztünk,
folyton azt hallom t?le, hogy engem nem érdekel a kapcsolat, nem szeretem ?t. Sajnos van benne igazság, de viszont a kapcsolat igenis érdekel. Mivel ha már én nem tudom úgy szeretni, akkor legalább megpróbálom a legjobb els? kapcsolatot (amit ? örök kapcsolatnak nevez) eljátszani, csak hogy boldog lehessen. De sajnos nem tudom mindennap ezt játszani, és már belefáradtam.
Összességében: irtózom az emberi érintést?l, olyan sok érzelmet nem ismerek - a dühöt, a fájdalmat meg a boldogságot érzem és ennyi. Nem tudom, mit kezdjek a kapcsolatommal. A szeretettel való érzésemet egyáltalán nem tudom kimutatni. Remélem, Ön tud választ adni a problémámra és tud valami  tanácsot adni számomra.

Kedves Detti!

Önmagában az is nagy dolog, hogy meg tudja fogalmazni, amit az érzéseivel kapcsolatban lát. Nagyon nehéz, amikor elvárásként fogalmazódik meg, hogyan kéne érezni, viselkedni egy kapcsolatban, és ennek a képnek a fenntartása rengeteg energiát, odafigyelést igényel. Mégis, ezek az elvárások mintha azért születnének, mert a legtöbb emberi kapcsolatban ezek megjelennek: vágyódás, szeretet, odafigyelés, vonzalom, stb. Ezen érzések nem maguktól értet?d?en vannak velünk, hanem hosszú út vezet oda, hogy megtapasztaljuk ?ket. Ezen az úton, ami elvezet az ?si, alapvet? érzésekt?l a nagyon finom megélésekig, a környezetnek, a családnak, szül?knek igen nagy szerepe van. Ha ebben a bonyolult, hosszú folyamatban zavar támad, el?fordulhatnak kisiklások. A leírtak pedig arra utalnak, hogy az érzelmek differenciálódása komoly zavart szenvedett. Ezt feln?ttként igen hosszú folyamat felépíteni, de az igény, amit megfogalmaz, hatalmas hajtóer? lehet. Ebben a folyamatban pszichológus tud Önnek segíteni. Javaslom, hogy keressen magának olyan szakembert, aki elkíséri Önt ezen az úton, hiszen hosszú távon a valódi kapcsolatok, kapcsolódások kialakítása a tét.

Üdvözlettel,

Kovács Réka