Szabad-e ennyire közvetlennek lennem vele?

30 éves férfi vagyok, és van egy 13 éves kisfiú ismer?söm. Nem állunk rokoni kapcsolatban, de nagyon jó viszonyban vagyunk egymással. Mondhatni, kialakult közöttünk egy barátság, bár ez a nagy korkülönbséget figyelembe véve furcsa. Inkább testvériesnek mondanám a kapcsolatot, a kisfiú már mondta is, hogy olyan vagyok neki, mint a bátyja (egyébként egyke).
Megismerkedésünkkor inkább ? volt a kezdeményez?, a nyitottabb, barátságosabb, én pedig fogadtam a közeledését. Vannak a korcsoportjából is barátai, és idegen gyerekekkel is könnyen
barátkozik, de ezen felül szeret velem is lenni, eljárni kerékpározni, játszani, stb. Volt párszor olyan helyzet, hogy találkoztam vele, miközben a kortársaival játszott, olyankor nem pártol át hozzám, inkább velük marad, szóval szerintem ilyen szempontból nincs gond.
Viszont néha el?fordul, hogy ha valamit szeretne csinálni, amit a szülei nem engednek meg neki, velem példálózik, hogy de én megtehetem, akkor ? miért nem? Nem kell nagy dolgokra gondolni, például ha én elmehetek biciklivel X településre, akkor ? miért nem, vagy miért nem jöhet velem, stb... Ilyenkor mindig próbáljuk megértetni vele, hogy én már id?sebb vagyok, nincs házi feladatom, nem kell tanulnom, stb...

Az lenne a kérdésem, hogy szabad-e nekem ennyire közvetlennek és barátságosnak lennem vele? Úgy értem, hogy például néha közös programokat szervezni (most például strandra szeretne jönni velem), vagy jobb lenne távolságtartóbbnak maradnom? Szívesen foglalkozom vele, de csak ha nem lesz ebb?l neki gondja. Sajnos nem tudom, hogy egy ilyen nagy korkülönbség? "barátság" milyen hatással van egy gyerekre, illetve gond-e, ha egy kvázi idegenre testvéreként tekint?

Kedves G!

Önmagában a korkülönbségb?l adódóan is nagyon különleges kapcsolatnak t?nik, amit leírt. Ha jól értem, akkor a fiú szülei ismerik Önt, elfogadják, még ha sokkal nem is lehetnek id?sebbek Önnél.

Bár lehet, hogy ez roppant haszonelv? megközelítés, mégis azt látjuk, hogy egy kapcsolatból mindkét fél profitál, még ha ez sokszor nem is egyértelm?. Azt talán könnyebb látni, hogy egy tizenhárom éves fiú milyen érzéseket táplál egy báty-kép felé, de az Ön oldala még fontosabb. Egy harmincéves férfi mit kap egy ilyen kapcsolattól? Ha belegondolok, hogy a harmincéves férfiak miket szoktak csinálni, mivel töltik az idejüket, nagyon más dolgok jutnak eszembe, mint amit Ön írt. Ha jól sejtem, talán a kapcsolat intenzitásának változása, vagy a barátság hossza feltette Önben is a kérdést: jó-e ez így nekem, a másiknak. Mik is a valódi motivációk, és meddig nem sérül ebben senki?

Azt gondolom, hogy választ kapjon a kérdésére, át kell gondolnia, hogy Önt mi tartja ebben a kapcsolatban. Illetve, milyen lenne az élete e kapcsolat nélkül. Vajon valamit pótol vele? Vagy olyat ad, amit más nem? Ha megtalálta a választ, fogja érezni, hogy ez rendben van-e. Az nagyon fontos, hogy a fiú érzései is fontosak Önnek, figyel rá, de ezzel együtt az Ön érzései sem kell, hogy háttérbe szoruljanak.

Többször említi, hogy attól tart, a fiúnak gondja lesz e miatt a barátság miatt. Mire gondol? Mit?l félti ?t? Önmagában egy barátságtól nem szokott senkinek baja lenni - a kérdés az, hogy mit rejt magában ez a kapcsolat.

Üdvözlettel,

Kovács Réka